Fele sem igaz
2022. január 9.
Átkínlódott éjszaka után,
hajnaltájt tervezem a mát,
csak hogy úrinők nyavalyája,
mi kínoz cudarul, míszes vagyok,
de hogy jobban értsd, depi ez,
a javából, a gödör széle ásító,
ha bele esek mi lesz velem.
Nem írok, nem olvasok, ó jaj,
naphosszat csak punnyadok,
ismerős néked is e nyomor,
vagy csak laci ül a nyakamon,
lustaság a neved, nem hagyom,
tegnap hó esett, nem tetszett,
szemem előtt söprű, lapát,
végezze egyedül a dolgát.
Egyre jobban kínoz a magány:
teli sok baráttal, nem mondhatom;
tedd a dolgod, ne lazsálj a munka rád vár.
Egyedül vagyok korholom magam,
fehér lovon herceget vártam,
aj de fáj, elvágtatott máshová,
kínos az élet, már egy férfi se délceg,
a vén kecske is megnyalná a sót,
imádnám én annak minden porcikáját.
Eszembe jut néha vigasztalásul:
nyugtával dicsérd a napot,
meglásd borúra jön még derű,
könnyeid elmossa az eső,
mely esik könyörtelenül.
Oly szerencsétlen vagyok,
senki nem törődik velem,
tudom miért jutottam ide,
cipelem mindenki bánatát,
most egyedül sínylődök, és ti:
összesúgtok a hátam mögött.
Ej, sokat pöröltem magammal,
láss tovább az orrodnál,
megbosszulja még magát,
ez a nagy odaadás. Késő bánat;
hiába szajkózod rendületlenül:
„nem nekem kell irányítani mindent”
egyedül vagy és egyedül is maradsz.
- Te meg mit csinálsz? Megint fölfordítottad a házat.– kérdezi a férfi párját, aki elmerülten rakosgatja a földre pakolt szekrények tartalmát.
- D. Klári -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.