újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Frici

2022. augusztus 18.

Vissza a naplóhoz

2020. április 5.-i jegyzet:

A 8 éves kandúrom már kéthéttel ezelőtt sem volt rendben, bár a mostani állapotához képest még jól volt. Evett-ivott, érdeklődése felkelthető volt, dumált ezerrel, orra is nedves volt, csak annyi volt szokatlan, hogy nem bírt kábelt fektetni. Gondoltam szorulása van, szóval kapott konzervkaját, mert az mindig hajtotta, pont amiatt is lett leváltva. Hozott némi eredményt, bár alig, de mégis javulni látszott a helyzet. Abbahagyta a gyakori, de az erőlködés ellenére eredménytelen alomra járkálást, már volt egy igen csekély holmi. Asszem' sosem örültem még ennyire macskaszarnak. :-D A biztonság kedvéért egyeztettem a dokival, aki helyeselte a macska meghajtását, szerinte is lehetett szorulása, akár a tisztálkodás során lenyelt és a gyomrából a beleibe jutó szőrlabdáktól is. Mondtam, hogy néha hánynak tőlük, szóval szokott lenni ilyen gondjuk. Szőroldó pasztát javasolt venni, úgyhogy fognak kapni mindhárman. Gondoltam rejtély megfejtve, a doki szerint várjak és figyeljem a macskát. Pár napig nem volt gond azt leszámítva, hogy továbbra sem volt sok eredménye az alomhasználatnak. Belement, de legtöbb esetben csak ült és látszott, hogy próbálkozik. Gondoltam kell idő, hogy beinduljanak a dolgok, meg a doki is várakozást javasolt. Tegnap azonban visszaesett a macska, de durván. Ismét sűrűn ment a dolgára, de akkor már alig sikerült alkotnia és már vizeletet sem láttam az alomban. (Ez majd lényeges lesz.) Emellett hirtelen fogyott pár nap alatt (furcsa is volt, hogy nem üríti ki a tálját egy ideje), meg nem igazán magyarázott már tegnap, pedig folyton nyomja a sódert, főleg amikor beszélünk hozzá és tegnap már többször hányt is, meg nem tudott leülni, az orra is szárazzá vált. Nem tetszett, hogy napok alatt sem használtak a praktikák és nemhogy jobban lenne, rosszabbul kezd lenni. Gondoltam tegnap este, hogy ma újra kell beszélni a dokival, kellett is, ugyanis mára az életét kellett megmenteni és még nincs túl a nehezén. Éjjelre mégrosszabbul lett, menetrendszerűen hányta ki a vizet, amit legalább iszogatott, ha már kaját nem kívánt szerencsétlen és furcsa hangokat adott ki. Az egyikre keltem fel. Jobban megfigyelve ismertem fel, hogy azok fájdalmas, hangos nyögések. Hűha mondom... bélcsavarodásod van, haver? Azt hittem. Felénk nincs éjjeli ügyelet, szóval csak várhattam a reggelt, miután gyógyszert sem találtam, hogy legalább az enyhítsen a kínjain, fater sem tudta hová keverte el. -.- Nem aludtam, figyeltem szerencsétlent, hogy legalább a rókákból kitakarítsam, meg hogy tudjam kicsit nyugtatni és olyan szarul volt, hogy felkészültem a legrosszabbra is, úgyhogy vele maradtam azért is, hogy ha elmegy, ne magányosan tegye. Olyan 3-4 körül lemerült az akkum és 3/4 6-kor ijedtem fel az egyik hangos nyögésére. Felforgattam a házat, mire lett egyszem Algopyrin. Közben a macska folyamatosan reszketett és már ordított, amikor jött a fájdalom, meg ha mozgott. Nem tudok más jelzőt, mert az nem nyávogás volt, hanem ordítás. Borzalmas volt! Nagyrészt katatón állapotban meredt maga elé szegény. Összetörtem egy kisdarab gyógyszert, beleraktam párizsiba, csak sajnos elfordította a fejét egyből. Akkor már nem is ivott, pedig folyadékban is próbáltam beadni. Fatert felkeltettem, ő meg elintézte egy "nem tudunk mit tenni, nincs orvos ilyenkor"-ral a dolgot. -.- Mondom azért csak próbáljuk meg! Rohadtul felment a fos az agyamba. Mondtam neki, hogy legalább támpontot kérünk a dokitól, hogy mit tehetünk, mert így nem agonizálhat tovább. Aztán meghallotta a macska ordítozását és egyből hívta a dokit, amint lehetett.
Nem vette még fel, pedig akkor már 8 óra körül volt. Hívta az Ildit, hogy tud-e másik orvost, aki elérhető ilyenkor? Tudott, odaadta a számát. Hívta a fater, vázolta a tüneteket, meg a macska viselkedését és kiderült, hogy valószínűleg nem szorulásos, hanem a vizeletet nem tudja üríteni és a kábel is azért sikerül alig, mert nem mer erőlködni a hólyagfájdalma miatt, ugyanis valószínűleg köves a húgycsöve és mihamarabb meg kell műteni, mert szétreped a hólyagja és bele fog halni. A doki kerek-perec megmondta, hogy ha nem kap ellátást, esélyes hogy nem éri meg az estét sem, viszont fogadni csak holnap tudja a macskát és nem itt, hanem Mélykúton. Nagyszerű hírek voltak, a pulzusom és vérnyomásom is a plafonon volt keresendő addigra, a stressz-szintem úgyszintén, ezek az új infók meg tetézték. Fater is be volt szarva. Gondoltam fasza; vasárnap van, mellesleg 'világjárvány', pénz még pár napig nincs a beavatkozásra, szóval mi lesz a macskával? Ez volt a sokadik olyan pillanat, amikor azt hittem, hogy el fog menni, de pont ez adta a löketet is, hogy tenni kell valamit. Fater újrahívta az itteni dokit, aki addigra már felvette a telefont. Neki is felvázolt mindent és kérdezte mit tudunk tenni, lehet-e egyáltalán valamit? Rájött, hogy nem szorulás és ő is voksot tett a másik doki iránydiagnózisára (és megerősítette, hogy haldoklik, amit remek volt már a második dokitól hallani), de pontosat nyilván csak a macska vizsgálata után tud mondani, szóval vigyük be a rendelőbe, megnézi. (Vasárnap! Rendes volt!) Azt mondta annyit tud tenni, hogy kinyomkodja a macska hólyagjából a vizeletet, meg ad gyógyszereket, de ez csak a közvetlen életveszélyt hárítja el egy ideig, a műtét kelleni fog, mert ha újra feltelik a hólyagja, szétreped és meghal a cimbi. Fater mondta, hogy nem tudja bevinni, mert nem megy emberek közé miattam, nem akarja hazahozni a vírust, de beküldi mással. Az Ildit kérte meg. Míg ideért, lefeküdtem pihenni a macskával, mert azt szereti is, meg minél többet legyünk még együtt. Úgy láttam kicsit megnyugtatta a közelségem, mert szorosan mellémfeküdt, próbált pihenni. A fájdalom miatt azonban párpercenként jött egy merevgörcs a hátsó lábaiba, utána a lábujjai erősen 'ökölbe' szorultak és közben ordított. Igyekeztem higgadt maradni még mindig, de egy pillanatra bekönnyeztem, amiért annyira szenvedett szerencsétlen. Mikor be akartam rakni a hordozóba, két ordítás között csimpaszkodott rám, mint aki elköszön. A torkomban már egy szikla volt és igyekeztem letuszkolni. Elköszöntem tőle arra az esetre, ha nem kerül haza. Az Ildi elvitte, én meg kiültem az udvarra kiszellőztetni a fejemet. A fojtogató bőghetnék is elmúlt (nyilván jóadag önkontrollal), talán mert már nem láttam-hallottam, ahogy szenved (nyilván attól még tudtam, de nehezebb volt hallani-látni), meg úgy voltam vele, hogy a hitnek van itt az ideje. Hinnem kell Istenben, hogy megsegíti. Ez erőt adott. Már kajálni is tudtam, mert 3/4 6-tól 3/4 9-ig öklömnyi volt a bélésem az idegtől, pedig éhes voltam. Nagyon hamar visszahozta az Ildi, a kis szarosnak meg felragyogtak a szemei, amikor meglátott. :-) Az enyémek is, mivel nem tudtam hazakerül-e még? A doki állítólag megkatéterezte és elakadt a húgycsövében (állítólag ordított szerencsétlen, meg az Ildit szétkarmolta kínjában, mert el sem bódította a doki -.-), szóval úgy tűnik helyes volt mindkét doki feltételezése a köveket illetően. Kinyomkodta a vizeletet, adott neki injekciót, meg holnap kell kiváltani gyógyszereket. Állítólag így kis ideig ellesz, fog tudni vizelni és itatni kell bőven, hátha kisebb kövek kijönnek, de napokon belül műteni kell a doki szerint, ha életben akarjuk tartani. A mostani száraztáp felejtős, állítólag az csinálta a köveket, szóval a másik két haramiát megvédendő a hasonló kínoktól, tápváltás lesz.
Most jönnek majd a pénzeink, azokból mindjárt elmegy egy szép összeg a műtétre. Remélem kihúzza addig a macska! Jobban van, mert mióta kiürítette a doki a hólyagját, nem ordít, de még csak nem is nyávog már, jobban mozog, újra iszik, a vacsorájukat most fogják kapni és kiderül, van-e már étvágya? Már újra magyarázott is nekem és már a szemei sem üvegesek, az orra sem száraz most, viszont véres a vizelete, de a doki szerint az jó jel, mert addig is ürül, meg eléggé gyenge és vélhetően fájdalma is van, de viselhetőbb lehet. Órák óta nyugodt a gyógyszerektől, meg attól, hogy a doki megkönnyebbítette. Még nem volt almon, szóval fene tudja, hogy tényleg fog-e sikerülni neki egyedül is?
Az estére is kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogja érezni magát addigra.
Nyugodtabb vagyok, de nyugodt csak akkor leszek, ha nem esik vissza, kihúzza a műtétig is és azt követően rendbejön. Még a jövő zenéje hogyan jut át Mélykútra, de megoldjuk.
Ma itt cirkált egy kisgép, azok mindig felvillanyoznak, szóval egy kis öröm is jutott a napba.

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: