Gondolatok az írásról
2012. június 17.
Az írás nem más, mint egy tükör, melyben ott van az adott kor, az emberi sorsokban, az egyéniségekben, a szituációkban, a döntésekben, az útkeresésekben, a reményekben, a célokban. Korunk a hektikus gazdasági és politikai változások ideje, melyben nehéz biztos pontot találni. A mérleg egyik serpenyőjében ott vannak a megélhetési nehézségek, a létbizonytalanság, a kiszolgáltatottság, a munkanélküliség, a munkahely megtartásáért folytatott mindennapos küzdelem, a kényszervállalkozás, a kilátástalanság, a bizonytalan jövőkép, a másik serpenyőben pedig az újgazdagok gátlástalansága, az adócsalással, megvesztegetéssel szerzett vagyon fitogtatása, a minimál béren bejelentett munkavállalók kizsigerelése, a politikai elit kiszorítósdi, egymás lejáratását célzó játszmája, miközben adják-veszik, osztogatják klientúrájuknak az állami vagyont, és adóforintjainkat részint feléli az apparátus működtetése, részint túlfinanszírozott, nem biztos, hogy létfontosságú állami beruházások révén magánszemélyek, politikai pártok feneketlen zsebébe juttatják.
A társadalomban bekövetkező változások új értékrendet generálnak. Előtérbe kerül a spekuláció, az ügyeskedés, a törtetés, a versenyszellem, a bármely áron minél hamarabb történő előbbre jutás. Drága árat fizetünk a fogyasztói társadalom vadhajtásaiért, pl. vásárolj, fogyassz, adnak a bankok hitelt, hitelkártyát, nézd, mindent megvehetsz hitelre, mobiltelefont, plazmatévét, autót, lakást, külföldi utazást, vagy annyit érsz, amennyi pénzed van, amilyen autóval furikázol, egyébként is pénzért minden megvehető, még mások becsülete is, vagy újabbnál újabb spórolási módszerek terjednek, az adófizetés elkerülésétől a ki nem fizetett alvállalkozásokig. Nem kellenek a kiművelt emberfők, velük csak baj van. Mert gondolkodnak
Amatőr, botcsinálta íróként, mint egy tükör, írásaimban megmutatom a körülöttem lévő világot, annak történéseit, szereplőit, jelenségeit, fonákságait. Megmutatom a valóságot és nem ítélkezem. Az nem az én dolgom.
Rögzítem az eseményeket és nem generálom.
A valós világot szeretném bemutatni, örömeivel és gondjaival. Ha ez utóbbiakat következetesen a szőnyeg alá seperjük, akkor időlegesen eltűnnek ugyan a szemünk elől, ám attól még léteznek. Mi pedig, amit nem látunk, az nincs alapon, felhőtlen boldogságban ringatnánk magunkat, jó dolgunkban elkényelmesednénk, és dolga nem lévén, elsorvadna a problémamegoldó készségünk és a veszélyérzetünk. De nincs az a nagy szőnyeg, ami örökre eltakarná az alásöpört gondokat és problémákat. Eljön az idő, amikor egyszerre zúdulnak a nyakunkba, és már nem tudunk mit kezdeni velük.
Jobb hát, ha szembenézünk velük, íróként, olvasóként.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Mélységesen egyet értek veled, a problémákkal szembe kell nézni. Köszönjük ezt a fontos gondolatot!
Pussz, Tündér