Gyermeki vágy
2019. szeptember 10.
Ősz cseppjeiben lépkedek,
a kobakomban képzetek.
Kirakat előtt megállok,
minden nap bekukucskálok.
Szemgolyóm kikerekedik,
lelkem sajgón epekedik.
Mesebeli ez a kékség,
szívemben ott a reménység.
Lábaim lecövekeltek,
körülöttem szövegelnek.
Amit beszélnek nem értem,
hiszen én csakis őt néztem.
Itt hagyom ketyegőm néked,
s falba vörös szívet vések.
Merek én nagyot álmodni,
a vágyamért munkálkodni.
Felnőtt leszek, visszatérek,
ezért búcsút most nem intek.
Így teltek- múltak az évek,
s Honda autó enyém lett.
2019.09. 09.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Czuczainé Sz Andrea Áhítatos illúzió festményére írt versem.
40x60as akrill/vászon
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.