Gyorsuló élet
2013. április 13.
Élvezzük az életet, vagy csak fogyasztjuk?
Megadjuk a módját az élet nagy eseményeinek, vagy szeretnénk minél előbb túlesni rajta?
Mért visszük a gyerekeket mekdöncibe szintetikus látványételt enni, ahelyett, hogy a nagymama módra lassú tűzön főzött húslevessel kínálnánk?
Miért hagyjuk, hogy eluralkodjanak felettünk a modern ketyerék, s két mondatba akarjuk sűríteni mondandónkat, ahelyett, hogy leülnénk egy kávé mellé beszélgetni?
Elgondolkodunk-e azon, hogy mekkora hátránnyal jár, ha gyerekeink a való élet helyett a virtuális térben élik az életüket?
Van kérdésed? Tedd fel!
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Yolla
Kedves Virág!
Én sem járok ilyen helyekre, csak ha elkerülhetetlen. Amikor a keresztlányaim 4-5 évesek voltak, kérték, vigyem el őket. Megtettem, de nem ették meg, amit választottak, azt mondták, hogy az otthoni étel a jobb. Már felnőttek, és már főzögetnek maguknak a kollégiumban is.
Pussz: Yolla
Válasz erre: Virág
Én nem tudom Yolla, de azt biztos, h semmilyen mekdöncibe nem fogom vinni a gyerekemet, ha mejd lesz egyszer. Inkàbb fözni tanitom. A kicsit mindent akarnak segiteni, mi rontjuk el, hogy elhajtjuk öket, h gyorsabban végezzünk.
Én sem járok ilyen helyekre, csak ha elkerülhetetlen. Amikor a keresztlányaim 4-5 évesek voltak, kérték, vigyem el őket. Megtettem, de nem ették meg, amit választottak, azt mondták, hogy az otthoni étel a jobb. Már felnőttek, és már főzögetnek maguknak a kollégiumban is.
Pussz: Yolla