újabb események régebbi események további események
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra
22:54
Cindybebey regisztrált a weboldalra

HA LÚD? LEGYEN KÖVÉR

2011. március 28.

Vissza a naplóhoz

HA LÚD, LEGYEN KÖVÉR!

Ma reggelt is úgy kezdtem, mint mindig. Miután elraktam az ágyneműt (közben bekapcsolom a tévét, az MTV-t, hogy dühösítsem magam), elkészítettem a kávém, a cigi mellett, iszogatni kezdtem.


A vártnál előbb szaladt fel a pumpa. Na, ebből elég, gondoltam, és bekapcsoltam a számítógépem, mert egy fontos emailt vártam. Egy perc sem telt el, megjelent a SKY-pe logoja a képernyő közepén. Klikkelés és a kamera működni kezdett. Az öcsém arca jelent meg, Franciaországból hívott.

— Na, mi van? — kérdezte. — Nem dőlt össze még Magyarország?


Szokatlannak találtam a nyitányt, és észrevettem, hogy az öcsémnek csillog a szeme. Gyanítottam, ez már ledobott néhány kupica konyakot. Ezen azért csodálkoztam, mert ahhoz, hogy ezt megtehesse, a vaskezekkel irányító felesége mellett, arra kényszerült, hogy vendéget hívjon meg. Különben meg kellett elégednie az ebéd előtti aperitiffel és az ebéd utáni egy pohár borral vagy egy doboz sörrel. — Feleséged? — kérdeztem póker arccal.

— Lille-be utazott

— El...utazott...? Nem te vitted kocsival?

— Ínszakadás van a lábamban. Hosszú.


Míg cseverésztünk, az öcsém gyerekkora jutott eszembe. Nagyon eleven rossz kölyök volt, de olyan hangot sikerült megütnie a felnőttekkel szemben, és olyan megejtően nézni, hogy senki nem tudott haragudni rá. Sőt imádták. Pestlőrincen laktunk és hatalmas lombsátrak árnyékolták be az utcákat. Nem tudni, milyen elgondolásból, az egyik közeli rövid utcát kifelejtették a faültetésből. Ezt úgy próbálta a természet kiigazítani, hogy a járdaszegélyen belül, csak úgy magától kinőtt egy akácfa, majdnem szembe a kapuval. A ház lakója, egy idős néni, nem engedte kivágni, pedig útakadálynak számított.


Az említett néni különösen szerette az öcsémet (nem győzött ömlengeni róla az anyámnak), mert mindig megnevettette. Persze cserében az öcsém bőven lakmározhatott a gyümölcsfáiról, és telerakta az ingét is, amit hazahozott.


Történt egyszer, hogy az apámnak az a balga ötlete támadt, hogy vett neki egy használt, nagyobb méretű gyerekbiciklit, hogy legyen mivel levezetni a feles energiáját. Ahogy várható volt, az öcsém, mint a szélvész száguldozott az utcákban. Egyik alkalommal abban az utcában száguldozott, amelyikben a magányos fa állt. Már egész közel járt a fához, amikor a kedves néni kilépett a kapun. Két választása maradt: vagy neki megy a fának, vagy nekimegy a néninek. Az utóbbit választotta, a néni hanyatt vágódott, és elterült a fűben.

Az öcsém nem ismerte a cserehagyásos gázolást, és annyira megrémült, hogy hazahajtott. A néni negyed óra múlva, erősen sántikálva, megjelent a kerítésünknél, anyám éppen a közelben volt. — Itthon van az a csirkefogó fia? — sipítozta vészjósló tekintettel.
Anyám vette a lapot, és rögtön tudta, itt valami komoly engesztelésre lesz szükség. — Valami baj van? — kérdezte nagyon aggódva.

— Baj? Majdnem meghaltam — jajveszékelt a néni. Már éppen mesélni akarta, mi történt, amikor megjelent az öcsém, könnyes szemmel, kezében a biciklilánccal. Tisztelettudóan köszönt és a néni orra elé tartotta a láncot. — ez az oka mindennek, nem én, lecsúszott a fogaskerékről. Azért csúszott le, mert erősen fékeztem, hogy a Balog nénit el ne üssem

A dolog úgy végződött, hogy a néni, a könnyekig meghatódva ölelte magához az öcsémet. — Tudtam én, tudtam, hogy te egy nagyon szeretettre való gyerek vagy — rebegte. — Gyere, segíts hazamennem, és megkínállak meggyes lepénnyel.

A bejegyzést írta: Jutka

Hozzászólások

időrendi sorrend

2011. március 28. 09:05
Az élet nagy titka,amit általában a gyerekek alkalmaznak nagy előszeretettel: bajból is előnyt húzni.

Tetszetta mésélőképességed is.
2011. március 28. 04:52
Kedves Jutka!

Aranyos kis történetet írtál le az öcsédről! A Te kisöcséd az az igazi csibész, akire biztosan nem tudott haragudni senki. Gondolom nagyon szereted Őt és közel áll a szívedhez felnőttként is.

Üdv.

heleenke
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: