Halld meg a kimondatlant...
2012. november 16.
Egy hete lemondtam két barátnőmmel való találkámat, mert annyira rosszul éreztem magam, hogy nem mertem elindulni. Nincs ebben semmi szégyellni való, hiszen ez előfordulhat bármelyikünkkel, akit krónikus betegséggel sújt sors. Elmaradt a randevú, mert igazán hármasban tudunk jókat beszélgetni.
Most ismét nem ér rá egyikünk, ez is előfordul.
Zsuzsa azonban ismét felhív, találkozzunk kettesben, ha ráérek.
Ennek már fele sem tréfa!
Kiérzem hangjából, hogy feszíti a mondanivaló, melyet nem tud megosztani senki mással, még a férjével sem, akivel pedig együtt élnek több, mint negyven éve, irigylésre méltó harmóniában.
Köhögök, mert tegnap megfáztam a bevásárló körutamon. Ráadásul két nap múlva utazom, ahhoz is össze kell készítenem a dolgaimat. Délután ötre jön a biztosító. Lenne okom lemondani.
De nem teszem.
A barátnőmnek szüksége van rám!
És ez most mindent felülír!
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jó ha ilyen barátai vannak az ember lányának, akikre számíthat és bármikor összejöhet egy kis trécselésre. :)
Pussz,
Tündér