Hétfői történetek

2021. november 16.

Vissza a naplóhoz

Szép jó reggelt, szép napot ezen a kedden is mindenkinek!

Most nem a fű növéséről írnék, pedig nő, nagyon is, sőt annyira, hogy itt az egyik parkban, három géppel is nyírták tegnap.
Ez is említésre méltó, de egy másik történetet írnék most.
Nap mint nap villamoson utazok. 
Oda- vissza, fél- fél óra.
Utazás közben látok ilyet is olyat is.
Tegnap olyat, hogy még az én általános jókedvem is odalett tőle.
Az egyik négyes ülésen ültem a belső széken. 
Velem szemben a szélső ülésre, egy  nehezen mozgó idős bácsi ült le.
Azon a helyen hol babakocsival lehet megállni, iskolás lányok álltak- nem is volt hely máshol, tömve volt a villamos.
Az egyik megállónál fiatal anyuka szállt fel két gyerekkel.
A nagyobbacska kislányt kézen fogta, másik kezével a babakocsit tolta.
Nemcsak tolta, de indulattal lökte úgy hogy az egyik, neki háttal álló lányba rúgta.
Igaz hogy elnézést kért, de látható volt, hogy nem véletlen hanem szándékosan tette.
A lányok elmentek onnan, helyet adva a babakocsinak.
A fiatal anyuka, kedvesnek tűnt- kislányának szépen  válaszolt minden, mi ez, meg mi ez,  érdeklődő kérdésére.
Arra meg hogy ne nyalogassa a kapaszkodót figyelmeztette, bár  a kicsi lány, kezével, szájával a kapaszkodót tovább törölgette.
Az idős bácsi is nézte őket, és felállt.
Oda bukdácsolt hozzájuk, kezét a kislány sapkájához érintette, s szólt, hogy - Tessék, üljenek le. 
A nő erre egy heves mozdulattal fordult, s mordult egyet- nem kell, nem ülünk le.
A bácsi egy mosoly kíséretében, megsimogatta  a rózsaszín sapkás kis fejecskét, s tétován intett, hogy csak segíteni szeretett volna.
A fiatalasszony erre felkiáltott- Hogy merészeli megérinteni a gyerekem!
Az öregember még kisebbre összehúzódva, bocsánatkérően mondta- Semmi rosszat nem tettem, csak át akartam adni a helyem, hogy a gyerek leülhessen.
A nő erre így- Szégyellje magát, vénember létére gyerekeket fogdos!
A bácsi megszégyenülten kullogott ezután a legközelebbi ajtóhoz.

Az rendben van, hogy más gyerekét, (de kisállatát sem) főleg most a Covid idején de máskor sem, kéretlenül, engedély nélkül nem érintünk meg.
Ezzel egyetértek.
Ám itt nem egy kéretlen érintésről, vagy bármi rosszról volt szó.
A nő viselkedése volt felháborító.
Ne legyen megszokássá, hogy ha kell, nem avatkozunk közbe, de van olyan, hogy jobb ha egy hivatalos személy tesz rendet.
Felállni készültem, hogy szólok a nőnek, de látva a gyerekek riadt arcát, nem akartam, hogy még egy esetleges veszekedésbe is részt vegyenek.
A bácsit nagyon sajnáltam, a gyerekeket is, de azért bánom, hogy mindezt szó nélkül hagytam.


..........
Szintén tegnapi történet

Másik villamosra várva, a megállóban állva, láttam hogy  a szemközti járdán  egy férfi fekszik a földön.
A villamosra várók közül, három fiatal fiú szaladt oda hogy segítsen.
Próbálták felemelni, lábra állítani, de nem ment.
Otthagyni nem akarták, nehogy baja legyen. 
Annyi volt látható, hogy nagy gesztikulálásokkal magyaráz valamit.
A fiúk tanakodva vették körbe,  mit is lehetne tenni.
Életveszély vagy nagyobb baj esetén más a teendő, de itt közben kiderült, emberünk jócskán a pohár fenekére nézett, s a földön azért pihent, hogy a részegségén enyhítsen,  mielőtt asszonykájához hazatérne, így mindenki hagyja már őt  békében.

A bejegyzést írta: Gaya