újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Hirtelen felindulásból...

2018. szeptember 21.

Vissza a naplóhoz

Miután "anyu" ügyesen kitalálta, már nem titok, hogy festő-mázoló tanoncnak csaptam fel a minap. Hirtelen nagyon sürgetővé vált ennek a kényes feladatnak a mielőbbi elvégzése, hiszen hét végére elromlik az idő és azt a rengeteg esőt már a kis vityilló északi fala nem bírta volna ki. Nosza, sorra vettem a teendőket. Beszereztem a hozzávalókat, nem kevés időmbe tellett felkutatni a kertvárosi Szivárvány... üzletet, ha már ilyen nagy fába vágtam a fejszémet, adjam meg a módját és olyan helyen vásároljak, ahol bő a szín választék.
Abban nem is volt hiba, segítséget is kaptam az eladótól, így arra a színre esett a választásom, amit ő javasolt. De jellemző, amint felkentem a fára, már el is felejtettem a nevét. Csak annyit jegyeztem meg, a fele sem igaz annak, amit ráírnak a dobozra. Bár teljesen ez sem igaz, mert ugye fája válogatja, azon pedig már nem is csodálkoztam, hogy még a felére is csak éppen hogy volt elég.
Ha valaki dolgozott már OSB faanyaggal, annak tudnia kell ez csak úgy zabálja a festéket.
Nem is ez volt a gond, hiszen a végeredmény tetszett, na bumm, veszek még egy dobozzal, de az már legyen inkább szürke, olyan ezüstös fényű, az eredeti kopott, kifakult, a sárgából, szürkére vált kezeletlen felület úgy adta magát...
Hirtelen felindulásból vettem is egy doboz Sandolit szürke olajfestéket és már alig vártam, hogy folytathassam a vityilló félbehagyott mázolását.
Most jön csak a java, ugyanis ekkor kezdődött a baj...

…. Folytatva a történetemet, elhiheted, hogy nem hanyagságból nem kerítettem előbb sort a mára nélkülözhetetlenné váló, az időjárásnak leginkább kitett északi falfelület mázolására. Bevallom őszintén bármennyire is körülményes, hosszas vajúdás, hezitálás előzte meg, de most, hogy a nehezén túl vagyok, elégedettség jár át. Egy kis elégtétel is egyben azok felé, akik minden kísérlet, kérés ellenére arra sem méltattak, hogy a megbeszéltekhez tartsák magukat. Könyörgöm, csak egy telefon elég lett volna és akkor nem várok tovább senki segítségére!
Így viszont jobban örülök, hogy ezt végre meg tudtam valósítani egymagam is. Nem mondom, a kezemet alig bírom ökölbe szorítani, úgy megfájdultak az ujjaim, de mi ez ahhoz képest, hogy láttam nap, mint nap a napszítta, időjárás viszontagságait idáig tűrő, a tönkremenetel határán lévő falat. Cselekednem kellett…

És akkor végezetül valamit mondjak arról is milyen nehézségek akadályoztak menet közben. Ugyan kinek jutott volna eszébe a dobozon megnézni a szavatossági időt? Annyira fel voltam, vagy inkább be voltam indulva, hogy ezt elmulasztottam és ott szembesültem vele a helyszínen, amikor kinyitottam a dobozt, aminek festék tartalma mintegy gombóc állt össze a folyadék alján, annyira begyógyulva, hogy az oldószer alig-alig hatott rá. Mint látható a fotón nem azt az eredményt értem el, amit szerettem volna, de hát szegény ember vízzel mázol… Kész csoda, hogy még színe is van! Ráadásul szürke.

Köszönöm a türelmet, ha idáig olvastatok! Ez mégis csak a vityilló negyven éves fennállásának ünnepe is egyben. Köszönetemet nem tudom eléggé kifejezni apámnak, aki unokájának, lányomnak építette és volt társamnak, aki toldozgatta, foltozgatta…, minthogy újult erővel, hirtelen felindulásból ismét kézbe veszem a témát.

Fotó: a tetthely

A bejegyzést írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: