Hittem
2014. szeptember 18.
Én ott voltam ott, abban a latyakban,
és vártam és vártam terád,
az óramutatón a percek sebesen peregtek,
de téged akkor is hiába vártalak,
a percek már megint megtévesztettek,
azt is elhittem lassan, nem is én vagyok,
ki téged várt, de tévedtem, én voltam,
te nem vagy az, kinek hittelek,
miért csodálkozol, ha mára
elvesztettem kevéske hitemet.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Éva!
Nagyon megindító őszinte amit írtál.
Köszönöm a hozzászólásod. És hogy mennyire igaz volt, ez bizonyítja, hogy ennyi év után is képtelen az ember elfelejteni, ami egykor fontos volt, pedig hol van ő ma már?
Pussz,
Éva
Nagyon megindító őszinte amit írtál.