Hol a tisztesség mostanában?

2013. április 11.

Vissza a naplóhoz

Szócikként egy lexikon megfelelő rovatában. Talán. De még ez sem biztos.

A rendszerváltás óta eltelt több, mint két évtized alatt számomra nem sikerült bebizonyítani egyik kormánynak sem, hogy erkölcsileg egy magasabb szférába léptünk. Sőt, ezzel ellentétes érzéseim támadnak, elég, ha körülnézek a barátaim háza táján.

Egyívásúak vagyunk, nem csupán az életkorunk miatt, hanem azért is, mert szüleink mindannyiónkat tisztességre neveltek, pedig az ország három különböző szegletéből érkeztünk a fővárosba, felsőfokú tanulmányokat folytatni és azzal bocsájtottak útnak bennünket, hogy tanulj gyerekem, dolgozz tisztességesen és boldogulsz. A sors úgy hozta, hogy itt is ragadtunk, mert a vidéki cégek többségénél nem kellettek a kezdő diplomások, képesek lennének többet tudni a vezetőségnél is, akik – a hetvenes évek első felében – elsősorban a jó kádernek számító, megbízható elvtársak közül kerültek ki, és hogy nézne az ki, ha szakmai kérdésekben ezek a lelkes fiatalok többet tudnának a főnökeiknél.

Így lettünk kollégák egy országos hálózattal rendelkező nagyvállalatnál, mi hárman, a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején, majd azóta is jó barátok vagyunk.

Tegnap arról írtam, hogy Gábor szerencsésen túlesett egy komoly szívműtéten és hétvégén a balatonfüredi szanatóriumba megy lábadozni. De azt nem írtam le, hogy a műtét utáni hatodik napon megfordult a fejében, hogy beül a kocsiba, hazamegy, és munkába áll abban az állami hivatalban, melyben tíz éve dolgozik, mert sok a tennivaló és kevés az ember. És nem az orvosok tiltása tartotta vissza, hanem az, hogy egy vizsgálatra kétszáz méterre alig tudott elsétálni.

Felhívtam Ferit, hogy tudassam vele, barátunk már szerencsésen túlesett a műtéten és jobban van.

Éreztem a hangján, hogy valami nem stimmel. Persze, azonnal rákérdeztem és kiderült, hogy egy szakmai kiállításon képviseli cégét, az utolsó pillanatban bízta rá a cégtulajdonos e nemes feladatot, de sem szállást, sem étkezést nem biztosít számára, így naponta saját költségén autózhat ötven kilométert oda és vissza.

Mondd, mit tehetnék? - tette fel nekem a költői kérdést, - hatvanévesen már nem találok másik munkahelyet. Egyébként is - folytatta - olyan kapcsolatokat sikerült kialakítanom, amilyenek a tulajnak sohasem lesznek. Nekem már így mindenképpen megérte!

A korosztályomhoz tartozók többsége még tudja, mit jelent a tisztesség, a tisztességes munka.

És a többiek?

No comment.

A bejegyzést írta: Yolla