újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Holnapután

2023. január 20.

Vissza a naplóhoz

2023. január 14.-i jegyzetem:

megyek be a kórházba, 5 napra az infúzióra. Annyira amúgy nem durva a helyzet, mert most nem fájnak az ereim és a szívemet sem buzerálja a szindróma, az agyamban sem vészes a keringés, viszont a futóművemnek és a kezemnek nem használ a gyakori vértelenség. Nem gáz, nem túl sokára megérkezik a tavasz, kicsit az is enyhíteni szokta a tüneteket.

Valami kattant az agyamban. Nem mondom, hogy minden oké, de elmúlt az önkéntelen sírhatnék, újra van étvágyam és az inaktivitás is megszűnt. Olyannyira, hogy most meg állandóan csinálok valamit, mindenbe beletemetkezem. Lehet, hogy csak menekülés, de legalább hasznos. Tény, hogy időnként szánalmas módon pofáraesem, meg akarok murdelni, de az is tény, hogy valami nem enged sem magam ellen cselekedni, sem pedig hosszantartóan feküdni a padlón. Úgy tűnik, hogy ha akarnám sem tudnám feladni, de nem is tehetem és józan fejjel nem is akarom. Egyrészt akkor megfutamodnék, ami gáz, másrészt nem azért jutottam el idáig a Jóisten jóvoltából, hogy aztán kiszálljak. Egyfelől reménytelennek látok mindent, másfelől azonban mindig itt van bennem, hogy egyszer jobbra kell fordulnia a dolgoknak, mert nagyon genya lenne a sorstól, ha nem osztana végre jobb lapokat is. A napokban tényleg nem láttam mást, csak egy mély, sötét krátert, ami egyre közelebb vonzott, hogy aztán lezuhanjak az aljára, de most felkapcsolódott a villany. Nem mondom, hogy jól vagyok, mert ki-kialszik a fény, de javult a helyzet és remélem, hogy javul majd tovább. Egyelőre elvagyok, tevékenykedem és ez a lényeg.

Egyfelől rohadtul pechesek vagyunk, másfelől viszont baromira szerencsések is tudunk lenni. Fater még decemberben szólt a faszállító fazonnak, hogy majd kellene fa (mindig dugig van melóval, ezért időben kell neki szólni, hogy beférjünk). Nem tudott minket beütemezni, de nem volt annyira gáz, mert volt elég fa (ebből a szempontból a hasznunkra vált, hogy jóval később tudtunk elkezdeni fűteni, mint mások), azonban tegnapra elfogyott a fa. Előtte beszélt apám a palival, hogy kelleni fog, a fazon mondta, hogy csütörtökön hozza, de nem hozta, mert a feleségét be kellett vinnie a kórházba. Azt mondta, hogy vasárnap hozza, de mondta neki tegnap a fater, hogy nem tudunk addig várni, mert elfogyott a fa és főzni is kéne, meg fűteni, így az ember valahogy begyömöszölt minket a tengernyi teendője közé és tegnap koraeste kihozta a fát. Mákunk volt, mert tegnap már egész nap nem tudtunk begyújtani és vasárnapig úgy is maradtunk volna. Most van egy csomó fa és már nem is kell több kanyar, mert mire elfogy, vége lesz a fűtési szezonnak. Nálam végül nem lett fűtés, de ha eddig kibírtam, féllábon is kivárom a tavaszt, aztán elkezdődik a kémény megépítése, hogy idén ősztől már tudjak majd fűteni. A lényeg, hogy Isten ismét megsegített bennünket és az utolsó pillanatban megoldódott a fakérdés.

Az Ildi nemsokára autót cserél, nem tudom milyen típust vesz a kis Seicento helyett, de nagyobbat akar és elvileg azzal megyünk Pestre tavasszal. Nem akartam felmenni, mert minek menjek, ha a fél programból kimaradok, csak mert nem tudok sokat gyalogolni és a székemet nem vittük volna a kicsi csomagtartó miatt, mivel ugye sok holmit fogunk hazahozni, azonban az új autóba be fog férni a szék is, csomagok is, plusz nagyon kéne már látnia a Dokimnak, ezért mindenképp' fel kell mennem. Istennek hála kilencedik hónapja tart a remisszió, de ellenőrzésre akkor is járnom kéne és egy éve nem látott. Elvileg sokfelé fogunk menni, de mondtam az öregnek, hogy pihennem is kell majd, különben rosszul leszek (de magától is tudhatná már). A Gabinál pihenhetek majd, azt mondta. Nem fog ártani a környezetváltozás és az ingerek, ráadásul Pesten vagyok otthon, mindig felvillanyoz, amikor ott lehetek, különösen a lakótelep, ahol éltünk. Oda köt sok jó emlék, meg odaszoktam, mert ott éltük a legtöbb évet. Egylépcsőházban laktunk a Gabival, csak ő a földszinten lakik, mi meg a 6.-on laktunk. Mindig jó érzés ott lenni az ismerős közeg miatt is, meg a Gabinál értelemszerűen rendezett a környezet. A napokban keresett egy régi barátom is és tervezi, hogy felvisz magához dumálni, meg hogy kiszakadjak egy kicsit innen, szóval ez is ad egy kis örömet. Nem tudom mikor kerül rá sor, mert nagyon sokat melózik. Kérdezte, hogy engedte-e a Doki a repülést, mert ha igen, akkor továbbra is áll az ajánlata, hogy megbeszéli a pilóta haverjával, hogy vigyen fel. Mondtam neki, hogy a Doki nem engedte a mókát. Persze kockáztathatnék, de még nem lehetek önző.

(Elfogytak a korábbi jegyzetek, innentől kezdve az aktualitásokról írok.)

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: