Hull a hó, halihó!
2014. január 25.
Már az éjjel is esett, a daránál alig nagyobb pelyhekben, majd éjfél körül elállt, ám mialatt az igazak álmát aludtam, újra nekikezdett.
Reggelre vastag hótakaró borított mindent, vastagra hízva biztatott, ha ki akarsz lépni a házból, ragadj hólapátot.
Szegény jószágaink is várták, hogy a körletükben elhányjam a havat. Itatóik befagytak, meleg vízzel kellett kiolvasztanom edényeiket, hogy friss vizet kaphassanak.
Egy dolog, hogy a portán belül rendet tesz az ember, de ott az utcafront is, ami nem is kicsi, hiszen sarkon lakunk.
Nosza, nekiláttam a lapátolásnak és kellemesen kimelegedtem.
A hó meg egyre csak hull, ráadásul szellő kél és kavarja le a tetőtől is a havat, így egy óra múlva már meg sem látszik fáradozásom eredménye, ismét minden utat belep a hó.
Nem erre vártál, kérdem magamtól, akkor meg ne sopánkodj, intem le magam, legfeljebb meg lesz a mai napi tornád, mert ebéd után és estefelé ismét nekigyürkőzhetsz a lapátolásnak.
Hiányzott a földeknek a jótékony hótakaró, és bevallom, nekem is a télről a hó jut eszembe, amikor gyerekként oly jókat játszottunk, hóembert építettünk, lementünk a Tisza holt ágára sinkózni, meg a gátról szánkóval siklottunk a jégre.
A települések között nem nagyon mozgott senki, csak az áruszállító teherautók indultak útnak, ám, ha nem értek célhoz, akkor sem búsult senki, mert lehetett kenyeret sütni a kemencében, és az alapvető élelmiszerekből minden háznál volt tartalék, nem is kevés. Hús is akadt, még a decemberi disznóölésekből. Olyan csülkös bablevest, mit nagyanyám főzött, azóta sem ettem.
Esténkét a kétgombos néprádiót hallgattuk, meg kártyáztunk, a felnőttek beszélgettek, közben nagyapám rágyújtott a pipára és Miska sógorral kukoricalevelet sodorgattak, mert az volt a szőlő kötöző, tavasszal. Elfogyott egy liter bor is, többet kardos nagyanyám nem engedélyezett a férfinépnek, mert több nap, mint kolbász.
A kemence padka és a sut volt a helyünk, nekünk, gyerekeknek. Melegített bennünket a kemence, olyannyira, hogy sok időt nem tudtunk időzni mellette, akkor aztán áttelepedtünk a vacokra, és addig rendetlenkedtünk, mígnem nagyapánk mellénk telepedett, ölébe vette a Tündér Szép Ilona című mesekönyvet, kinyitotta találomra és fejből mesélt, de úgy, mintha azt onnan olvasná.
Rég volt, de igaz volt.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia, Évi!
Légyszi. ne beszéld be magadnak az érszűkületet! Nagyon jól tudom, mi az, ha az lenne, nemigen szedted volna a lábaidat..
Itt már lecsillapodott, most szépen szállingózik, de jó nagy hó lett, belülről nézve egész kellemes..
Puszi, Ilona
Jó, rendben, ha te mondod... Itt meg röpködnek a -10 fokok... a szoba se olyan meleg, mint szokott. Ezek a táv.hősök mindent fordítva csinálnak? Melegben fűtenek ezerrel, most meg ráülhetek a radiátorra?... Vagy már elfelejtettem, hogy képtelenek ennél jobban felfűteni a lakást. Inkább az utóbbi...
Belülről szép! Még a Nap is kisüt, de engem már nem tud megtéveszteni. :-)
Puszi! Éva
Hát igen. Sajnálom, hogy ezt kell tenned, tennetek. Lapátolni, mert ami igaz, hideg van. Elvoltam a boltba és bizony szedtem visszafelé a lábaim, majd lefagyott a fülem.... és az ujjaim... Ez bizony az. Érszűkület... vagy már mindenért a cigit hibáztatjuk?
Ismerős, amit leírsz. Pár éve még megtapasztaltam mindezt... most már nem muszáj, ha nem akarom.
Puszi! Éva
Légyszi. ne beszéld be magadnak az érszűkületet! Nagyon jól tudom, mi az, ha az lenne, nemigen szedted volna a lábaidat..
Itt már lecsillapodott, most szépen szállingózik, de jó nagy hó lett, belülről nézve egész kellemes..
Puszi, Ilona
Ismerős, amit leírsz. Pár éve még megtapasztaltam mindezt... most már nem muszáj, ha nem akarom.
Puszi! Éva
Én is épp' most írtam le sirámaimat, röviden, mert még mindig el van gémberedve a kezem..Be vagyok havazva..
Pussz. Ilona