Iciri piciri hahota
2012. június 16.
A jövő héten nálam lesz Gábris, mert kitört a vakáció, ám az szüleinek továbbra is dolgozni kell járni. Ott nincs vakáció, így egy hétre napközben rám bízzák a gyereket.
Tegnap elmentem bevásárolni, biztos, ami biztos, ne erre fecséreljük az időnket, legfeljebb kenyeret és gyümölcsöt kelljen venni, ha kifogy.
A bevásárló központban sétálgatok, nézelődök. Hoppá! Az egyik üzlet kirakatában meglátom azt a ruhaneműt, melyre régóta vágyom. Az eladónő kedves, végre egy vevő jelölt.
A próbafülkében már levettem a ruhámat, hogy felpróbáljam a kinézett újat, amikor megcsörrent a mobilom. A keresztlányom keresett, persze, hogy felvettem. Ráér a ruhapróba.
- Szia, Keri! Jelesre vizsgáztam! Képzeld, a vizsgáztató öregúr megnézte az indexemet és azonnal beírta a jelest! Még meg sem szólaltam. Utána öt percet kérdezgetett. Azóta cukkolnak a fiú csoporttársaim, hogy könnyű nekem, mert szép lány vagyok!
Kitört belőlem a hangos nevetés.
- Hiába nevetsz, Keri! Ez egy töltelék tárgy, de számít az eredménye!
Deja vu érzésem volt. Úgy negyven évvel ezelőtt, és negyven kilóval könnyebben, a tudományos szocializmus vizsgámon, a tanáromnak kétsége sem volt afelől, hogy a tankönyv bevezető fejezetét sem olvastam el. Megnézte az indexemet és beírta a jelest.
- Ígérje meg, hogy az államvizsgáig átolvassa a tankönyvet.
Ha tudta volna, hogy könyvem sem volt!
Az eladónő aggódva kérdezte, csak nem történt valami baj?
Megnyugtattam, hogy minden rendben, csak a sors ismétli önmagát.
Jókedvűen, vigyorogva mentem eredeti célomhoz, az Auchanba, bevásárolni!
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Igen, megvettem a ruhát.
Azt nem tudom, mennyiben örökletes a szerencse, de kétségtelenóül kell az élethez.
Pussz: Yolla
A szerencse is örökletes? Na ezt észben tartom. :))
Végül a ruhát megvetted?
Pussz, Tündér