Időkapu
2021. december 31.
Settenkedő idő meglapul a létünk színpadán,
néha észrevétlen halad, máskor viszont kiabál.
A múlt momentuma, mostanra csupán csak emlékkép,
felidézi a boldog percek fényének szépségét.
Idill csendje átjárja testünk minden apró sejtjét,
elénk tárva a sorsunk útján átélt csodás regét.
Elménket megfürdeti a jóság ártatlan fénye,
lágyan átkarol a reménység bűbájos köténye.
Rubin színben táncot lejt a sziporkázó érzelem,
a szeretet ereje, így lesz hatalmas, s végtelen.
E pillanatnak tűnő perc versenyt futva masíroz,
minden fájdalmat s bánatot oly gondosan radíroz.
Ott lezárult egy fejezet az életünk parkettjén,
az óévből lépkedünk az új év virágoskertjén.
Hisz, ekkor kitárul a jövőnk hatalmas kapuja,
és vár minket a felfedezések összes faluja.
A tova libbenő fogadalmak búcsút intenek,
mint amikor szivárványszínű szerpentint hintenek.
Képzeletben fantasztikus ötletek közt cikázunk,
megvalósításukról boldogan kommunikálunk.
Mialatt vidáman köszöntjük a friss új esztendőt,
fejünk felett gyülekeznek a jobbnál jobb teendők.
Pezsgőtől gyöngyöző poharak élénken csacsognak,
míg a B. Ú. É. K. szép betűi tündökölve dalolnak!
2021.12.30.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Fotó: internet
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.