Itt van Európa!...
2013. május 27.
A titkok eltussolója, vagy tudója?
Mindenesetre azt ő is tudja. "A titok az, amit egy személy tud. A nagy titok az, amit mindenki tud, de azt hiszik, hogy más nem tudja." Rosszul tudja. Aki még nem tudja, az meg fogja tudni.
"Őskor", "ókor", "középkor"? "Napjaink"? Mi ez, ha nem a Titkok valamilyen módon való leleplezése. Rébuszokban beszél, talányokban...
Azt gondolja más annyira nem tud olvasni a sorok között, hogy megvezetheti? Hát ez nem fog menni.
Annyira már vagyunk kiokoskodva, hogy nem hagyjuk magunkat az orrunknál fogva meg/vezetni.
Jó lenne valami újat kitalálni, ha már annyira szorít a cipő! Engem is feszít néha a mondanivaló. Le is írom, ha kell, ha nem. Más is így lehet vele. Elég baj lehet ez neki. Nekem megkönnyebbülés. De miért kell ilyen rejtelmesen, sejtelmesen előadni egy sztorit? Ha sokkal egyszerűbb módja is megadatott ennek. Úgy tenni, mintha mindenki hú de "butuska" lenne?
Ezt tesszük valamennyien. Leírjuk, amit nagyon le akarunk írni. Nem is értem, hogy aki nem, az hol él, nem valahol Európában?
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Éva!
Remek film, kétség sem fér hozzá! :-)
Pussz
Tündér
Igen a bejegyzésem vége valóban a filmre utalhat, de semmi köze magához a filmhez, ha figyelmesen olvastad.
Nem Titok.
Nem egyszer mondták az írásaimra, hogy keserű, pedig mekkorát téved az, aki csak bele-bele néz az írásba... akad ott nem kevés olyan téma is, ami messze nem negatív épp ellenkezőleg. Egy-egy humorosabb részét kiragadva az életünkből, játékosan leírva... néha merészebben megmutatva írunk. Amatőr szinten, de kifejezve, ami éppen a hangulatunkból eredően a kezünket vezette...
Ha legtöbbször ilyen írások születnek a negatív hangulatunkból akár, az nem baj, csak ne állandósuljon, mert akkor mondják ránk, - rám már nemegyszer - hogy keserű, negatív, pedig ez - én tudom - nem igaz, de minek meggyőzni azt, aki így gondolja, erre állította be a "keresőjét"? Ha csak ennyit tudott levonni abból, amit írtunk? Mert tovább már nem jutott. Nem volt elég ideje rá. Lehet az is, eléri a célját, már csak magunknak írunk, mindegy, keserűt, vagy derűset, de addig, amíg van valaki, aki érti is, amiről írunk, már nem az...
Egyszerű tény, az életünkből, a hangulatunkból merítetten írjuk az igazi és őszinte, vagy fantáziadús, vagy éppen élményszegény írásainkat...
Puszi,
Éva
Remek film, kétség sem fér hozzá! :-)
Pussz
Tündér