Jó lenne újra átélni
2020. március 10.
/akrosztichon/
Jelen bársony ösvényén, oly csendben lépkedünk,
Óriási fantáziánkban elmélkedünk.
Létünk megannyi apró színes mozaikját,
Elevenítjük fel a múlt édes ladikján.
Nesztelenül lopakodó filmkockák hada,
Nekem a romantika szatén varázslata.
Elregélve az érzés titkos sugallatát,
Újra felidézve bensőség fuvallatát,
Játékos akkordok fantasztikus dallamát.
Rejtélybe illő csókok izzó követését,
A pillantások tüneményes ölelését.
Átjárta a szenvedély az egész testünket,
Táncra csábítva, így a szunnyadó lelkünket.
Életre keltve a megidézett szerelmet,
Láthatatlan láncból áradó szeretetet.
Nesztelenségben tapintatos gyengédsége,
Ilyen tán a karma végtelen reménysége.
2020. 03. 10.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép:internet
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.