újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Jobban vagyok

2022. november 23.

Vissza a naplóhoz

2022. március 29.-i jegyzet:

Most pont nem, mert még nem dőlt el, hogy a szemem ugrik-e ki, az orrom robban-e le, vagy az agyam (helye) robban-e ki hamarabb a fejemből a nyomástól, gondolom a melegfront buzerál, délután óta boldogít a masszív fejfájás, bár még nem érte el a 10-es szintet. Ezt leszámítva jobb napjaim vannak, mégha délutánra, vagy estére mindig rosszullét is talál meg, de néhány napja tart a jobb közérzet és a jobb erőnlét, roham sem jött 2-3 napja. Eddig nemcsak délután voltam rosszul, hanem egész nap és erőm sem volt, most viszont egy pesti utat is bírnék (persze csak délutánig, amíg kitart a szuflám), csak most nincs lehetőségem interjúra menni.

Fater valamelyik nap már okoskodott és szabályosan lecseszett, hogy minek megyek a terápiára, minek foglalkozom a múlttal? Ha beszélgetne néha velem és ismerne, tudná, hogy nem tudatosan teszem, a tudatalattim dobálja vissza a feldolgozatlan dolgokat. Erre az volt a reakciója, hogy engem hibáztatott, amiért mertek rám hatni az adott események (amik amúgy meg sem történtek volna, ha ő nem lép le) és közölte, hogy ne idegesítsem, meg hogy ő (!) jól van, feldolgozta a szarokat (dehogy dolgozta fel, akkor nem menekülne előlük). Az egoizmus megint befigyel, meg az sem normális, hogy érvényteleníteni akarja a reakcióimat és bűnként kezeli őket. Valamelyik nap aktiválta az egyik olyan sémát is, amire be szoktam kattanni, persze most is egyből eldurrant az agyam és a kezelhetetlen düh, meg keserűség következtében szokás szerint kitörtem, mint Zrínyi, de mivel arra csak további alázás, meg elmebetegezés volt a válasz, fokozta a dühömet és keserűségemet, aminek következtében a fal után önmagam ellen is fordultam. Gondolom erre is jó lesz a terápia, meg amennyire tudom, kontrollálom magam nyilván, előbbi esetnél is visszafogtam magam, amint észhez tértem, hiába voltam még mindig rohadt dühös, mert józan ésszel fel tudom mérni, hogy hol kell gátat szabni neki, de amikor elönt az a nagyon erős düh és keserűség, olyankor az irányít és vagy magamban teszek kárt, vagy a fal kap. Több okból kifolyólag is hasznos lesz az a terápia, nem izgat, hogy a fater mit gondol róla.

Kíváncsi lennék mennyi lehet most az EF-értékem, mert gondolom onnan fúj a szél, valamelyest jobban dolgozhat a szívem. Végre nem vagyok szimbiózisban az ággyal és a beszéd sem Darth Vaderes fújtatások közepette zajlik, bár az állás+beszéd duó továbbra sem megy, választhatok, hogy vagy az egyik, vagy a másik. Ájulás sem mindig kerülget, ha felállok, vagy bármit csinálok, pedig eddig ülni sem tudtam. Nem tudom mi történt, talán már hat a kezelés és javult a szívem teljesítménye. Nem tudom meddig fog ez kitartani, de nem is érdekel, most kiélvezem, hogy jobban működöm.
Mivel már tudok ülni és a közérzetem is csak délutánonként kezd romlani, valamint mára 25 fokos csúcshőmérsékletet ígértek (volt is annyi), kivitt a fater. Elmentünk vásárolni, ettünk fagyit is, olyan jó volt az idő. Kezdtem begolyózni a házban, 3 hónapja nem voltam kint (leszámítva a kórházat) és ezért el tudtam volna tölteni órákat házon kívül, de apám azt mondta fárasztó toligálni. Az Ildihez már át sem vitt. Tombolni tudtam volna a tehetetlen dühtől, hogy mástól függ, hogy hová jutok el és mennyit tartózkodhatom házon kívül. Mondtam neki, hogy az nem lehet kifogás, hogy fárasztó tolni, intézze el végre a közgyógyot és akkor fel tudja írni a Doki az elektromos széket. Elvileg jogosult vagyok rá, mivel az önhajtóst nem tudom hajtani. Mondtam apámnak, hogy nem veheti el ezt a kevés lehetőséget is, ezek után alig fog kivinni, mert fárasztó? Rámförmedt, hogy mi bajom van, most is kivitt, meg ha lefárasztom a sétával, az itthoni teendőket nem tudja csinálni, pedig most is sok teendője lesz, (mert megint elvállalt szereléseket), szóval amúgy sem fog tudni kivinni, de elégedjek meg, mert ma kivitt. Aha, a boltig, amit megjárunk fél óra alatt, ráadásul így, hogy hónapok telnek el két séta közt, ne csodálkozzon, hogy mehetnékem van! Ki-kiülök a teraszra, mióta van erőm, de ingerek ott sem érnek, ezért kell(ene) kimenni. Pulóver és hosszúgatya volt rajtunk, de melegünk volt a napon, a lábunk is bemelegedett a cipőbe. Nálam ez ritka, mert sokszor olyan fagyos a futóművem, hogy hideg a cipő belseje, miután lehúzom, de ma alig vártam, hogy itthon levegyem. Legközelebb előkerül a szellősebb abból is.
Az étvágyam egész' jó, bár a kajálás utáni rosszullétek továbbra is boldogítanak, de ne legyek telhetetlen, nem javulhat meg minden egyszerre. Továbbra is alkalmas lennék szélcsengőnek, meg röntgenezni sem kell, elég egy elemlámpával átvilágítani. Ma mérlegre álltam és 59 kg vagyok.
Az ismerős pénztáros megjegyezte, hogy milyen fehér vagyok, de amíg csak kívül gáz a helyzet, addig jó, ugyanis ennek ellenére egész' jól voltam/vagyok. Egyből az az eset ugrott be, amikor pár évvel ezelőtt be kellett mennem a kórházba, de abban az épületben még nem jártunk, így meg kellett kérdezni egy ott dolgozó dokit, hogy merre menjünk a betegfelvételre. Végigfutott rajtam a tekintete, majd megszólalt; "az Onkológiára jöttek?" Gondoltam magamban ilyen faszán nézek ki? Jót röhögtem utána, persze nem a valódi rákbetegeken, hanem a saját 'nyomoromon'.
Na igen, nem minden az, aminek látszik. Hogy vidámabb példát is hozzak: az esetkor még gyalog közlekedtem (rövidtávon - max. 50 méter - még ma is) és fater bement a Bankba, kezembenyomva addig a műanyagpoharas, automatás kávéját, mivel be nem vihette. Én szinte mindig merengek, így akkor is máshol jártam és a révedezésből egy placcsanás rántott vissza. Gondolom kéregetőnek tűntem, amint állok leszegett fejjel, poharat tartva. :-D A fószer zavarba jött, én csak röhögtem és mondtam neki, hogy a szándék becsülendő! :-D
Most viszont lefekszem, mert kezd 10-es szintre fejlődni a migrén.

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: