Jószomszédi iszony
2011. január 12.
Türelmes és toleráns embernek tartom magam. Aki panelban én, tudnia kell, mit jelent másik harminc családdal egy fedél alatt lenni.
Nyolcadik emelet: vagyunk mi a szélső ajtóban, középen egy nyugdíjas tanárnéni(matek szakos,korrepetálja csemetéimet is), majd szemben egy házaspár, akik szintén ezeket a lépcsőket koptatják a kezdetektől.
Eddig rendben is van, ahogy a mesében, élünk békében, boldogan egymás mellett.
A hetedik emeleten viszont egy fiatal házaspár. Valami faluból jöttek, és ők az egyetlenek, akiknek soha, semmi nem jó. Az a tipikus emberfajta, aki a kákán is csomót keres, aki senkihez nem tud alkalmazkodni. Nem tudja elviselni, hogy nincs egyedül, és azt sem, hogy a falak vékonyak, áthallatszik a tüsszentés is. Meg minden más.
Mikor felújítottuk a lakást, olyan számonkérő hangnemben megkérdi tőlem a hímnemű, hogy mi vertük le tegnap a csempét? Mondom, igen, mert bár rimánkodtam neki, hogy jöjjön le, sajna az istennek sem akart, így kénytelenek voltunk leverni. Hülye.
A mellettem lakó tanárnéni lakik fölöttük, szegényt azzal vádolták, hogy éjjel tologatja a bútorait, és ők nem tudnak tőle aludni. Ez már önmagában is vicces, és ez csak a jéghegy csúcsa.
Tanárnénink lambériáztatta a bejárati ajtaját, délelőtt tízkor jött a szaki, fiatalember fölrohan a hetedikről, mit képzelnek, ezt a zajt korán reggel, és blablabla...nem részletezném.
Tanárnéni türelmes még mindig. Egy este nézi a tévét, valami nevetős műsort, emberünk kirohan az erkélyére, és egy seprőnyéllel elkezdi ütni tanárnénink erkélyüvegét. Még mi is kiugrottunk az ágyból, el sem tudtuk képzelni, mi lehet az.
Ekkor szakadt el a cérna.
És ekkor jöttünk rá, hogy ezekkel valami agybéli gond van. A slusszpoén pedig: nem túl jó a házasságuk, volt, hogy éjfél körül ordítottak egymással( nem épp Kazinczy stílusában), azt viszont az egész lépcsőház hallotta. Azóta többször is előfordult már ez, mindegy nekik, hogy nappal van, avagy éjszaka.
Mi meddig tűrjük? Engem nem zavar különösebben, éljenek, ahogy akarnak, csak akkor ne szóljanak meg másokat, és főleg: tanuljanak meg alkalmazkodni.
Vagy menjenek vissza a faluba, ahol még csendesek az éjszakák.
A bejegyzést írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
P.
Most mondd azt Juditka, hogy nincs valami meghitt abban, amikor hallod a falon keresztül, hogy a szomszéd is éppen akkor nagyvécézik, amikor mi is. :o))))
És ezek ilyenek.
:-)