Jövőhéten

2022. november 4.

Vissza a naplóhoz

2021. október 21.-i jegyzetem:

végre utazunk Pestre - ha a fater nem variál megint, mert már kezdte, hogy mi lesz, ha esni fog az eső? (Mi lenne, vizesek leszünk.) Azt mondja szarrá ázunk és megfázunk. Tudtommal még senki nem ázott el a távolsági buszon, aztán a villamoson, majd megint egy buszon ülve, de amíg egyikről leszállva eljutunk a másikig, addig sem halunk bele egy kis vízbe. Ő mondjuk lehet, mert szökőévente mosdik (mégcsak nem is fürdik.) Mindenre van kifogása, de mint látszik, elég nevetséges magyarázatokat is ki tud találni. Mondtam neki, hogy ne húzza az időt tovább, ígyis már hó' vége lesz, holott az elejéről volt szó. Hallottam, ahogy ma mondta a Gabinak, hogy talán jövőhéten megyünk, szóval remélem tartja magát ehhez. Várom, persze nem az ötórányi zötyögés, meg a sok ember társasága lelkesít, hanem az, hogy megint 'hazamegyek', ha csak egynapra is. Mindig felfokozódik a hangulatom, amint felérünk. Mikor a Gabinál vagyunk, mindig nosztalgiázom, mert ugyanabban a lépcsőházban laktunk, meg a környék is nyilván ugyanaz, bár már sokat változott. Szívás, hogy vidékre költöztünk, én sosem éreztem jól magam vidéken, Pest (és az újpalotai lakótelep) az én világom, pedig sokhelyen megfordultunk a költözések alkalmával, de mivel többször visszakeveredtünk oda és amúgy is az ismert dolgok/helyek adnak megnyugvást, ezért is kötődöm ahhoz a környékhez, na meg a jó emlékek miatt. Ha tehetném visszaköltöznék, de a lakásárak nagyon elszálltak, az átlag 27-30 milliónál kezdődik, a minimum összeg is 23-24 M. A környezetem hülyének tart, mondván a "zajos, büdös Pesten, meg egy kicsi és börtönre hajazó panellakáson mit lehet szeretni?", de ízlésen alapuló dolgokon felesleges volna vitázni, így mindig csak annyit mondok, hogy nekem a városi, lakótelepi élet jött be, nekik meg a vidéki, családiházas - ízlések és pofonok.

Nem fog örülni a Doki, mert megint 61 kg vagyok, ami a legalsó határnál csak egykilóval több, pedig már voltam 63,5 is, ami rekord és továbbra sem vagyok terhelhető, egyből 130 körüli a pulzusom attól is, ha csak mozgok. A Pentoxyl sem hatott az érgörcsökre, ez sem fogja boldogítani.

Ahogy bejött a hűvösebb, nyirkosabb idő, az alapból is hűvös és nyirkos kéró méginkább olyan lett, mivel továbbra is csak a konyha fűthető (az is tilosban megy), ennek következtében a szekrények (is) nyirkosak, így a cuccok erősen dohosak, szóval lehet átöblíteni mindent, legfőképpen majd azt, amiben utazom. Jó, hogy lecsekkoltam a kabátos szekrényemet, mert a hónapok óta érintetlen kabátok bepenészesedtek. -.- Biztos nem kaptam volna agyvérzést, ha az indulás reggelén veszem észre, hogy nincs egyetlen felvehető sem. :-D A szomszéd rendes volt, mert felajánlotta még tavaly, hogy ha valamit mosni kell, kimossa a gépében, de nem szoktuk ezt kihasználni. Egyszer kérte a fater pár vastagabb holmi kimosását még tél végén, meg majd most megkéri, hogy azt a kabátomat tegye be, amiben mennék. Tiszta égés. Nekünk nincs gép, mivel a villany még mindig szar - mint minden. Kézzel mosunk, de a kabátomat muszáj gépben, mert nem is férne be a lavórba, meg kézzel nem lehet kicsavarni, centrifuga meg nincs, mivel azt sem bírja el a villany.

Hajat kell vágatnom, mert a búrámon egy bozót képződött, az is már kezd burjánzásnak indulni. Most nem szerencsétlenkedem vele, mert mindig elcseszem, de mivel ugye emberek közé kell majd mennem, nem árt vállalható séróval tenni, ha már a képem úgyis kuka. :-D Remélem a fater nem vág megint gyp-s frizurát.

A suliban nem remekeltem tornaórákon (az a szekrényugrás felejthetetlen :'-D), így a távolugrásban is béna voltam. Ma reggel azonban helyből, még a bemozgatás előtti 'rozsdás' térdekkel is sikerült végrehajtani azt, amit anno mobilisabban és nekifutásból sem tudtam. Mi kellett hozzá? Csupasz lábfej, ami (az elöl fedett, így nem láttam bele) papucsba kerülve valami kicsi, puha, mozgó lényhez ért. Az a szerencsétlen is menekült, ahogy hozzáért a lábam (pedig eskü' tegnap este is megmostam ;-P), meg én is. Egy pillanat alatt méterekkel távolabb találtam magam. :-D Nincs egérfóbiám, hirtelen reflex volt. Pár delikvenst már elmartak a bio egérfogóim (nyilván nem ezért vannak 'tartva', de nyilván megfogják), össze is szoktak veszni a zsákmányon, de úgy tűnik egyes példányok merészek és 7 macska mellett is itt korzóznak, meg kibérelik a papucsomat. Rohadt idegesítőek amúgy, ahogy rágják a bútorokat (is) éjjel (is). Eddig nyugi volt, a lehűlés viszont bezavarta őket.

Kell vennem holnap tusfürdőt, dezodort, mert mindjárt elfogynak és egy fülhallgató is kelleni fog, mert valamelyik haramia lenyúlta és darabokban találtam meg, 5 órás utat viszont csak zenével tudok elviselni, legalábbis az első 2 óra után már kell valami, ami leköti az agyamat. Múltkor az öreg ment vásárolni és kérdezte, hogy kell-e valami? Mondom nézzen nekem egy nagyobb hátizsákot, mert ami van, abba alig fér valami (pedig mindig csak kaja + pia, alvós póló, váltás boxer + zokni, gyógyszerek kerülnek bele, semmi felesleges), erre a meglévőnél is kisebb batyut hozott. :-D Mindegy, majd meglátom belefér-e a szokott holmi. Ma meg háztartási kekszet hozott, holott tegnap (is) mondtam, hogy azt nem szeretem. Az viszont pozitív, hogy mostanában nem volt bunkó (legalábbis szóban) és én sem voltam idegbeteg, így nem táncoltunk egymás idegein.

A bejegyzést írta: Arnold91