Kandeláberek dala
2018. június 10.
Eső áztatta flaszter csillogása,
kandeláberek kacér pillantása,
éjszaka momentumának varázsa.
Árva padok a park fátyolködében,
a múlton elmélázva a sötétben.
A lábnyomok elhalkuló neszében,
egy apró cinke víztócsa tükrében.
Szirmokba öltözött ágak dalai,
sutyorgásukban boldogság szavai.
Ott a távolban egy pár, már messze jár,
lelkükbe beköltözött a buja nyár.
Kéz a kézben suttogva andalognak,
mosolyukat küldik az angyaloknak.
Lombkoronából halk melódia száll,
s a várva várt szerelem rájuk talál.
2018.06.08.
Lecsek Ilona
/Ilpaki/
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: Éva Bonnyai festménye.
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.