Katyvasz

2022. november 20.

Vissza a naplóhoz

2022. március 5.-i jegyzet:

Előrebocsátom, hogy
- nem értek a politikához, ezért lehet, hogy rosszul látok/gondolok dolgokat
- nem akarok vitát generálni sem, nyilván mindenkinek megvan a maga véleménye
- nem általánosítok sehol, ezért akinek valami nem inge, ne vegye magára.
Ezek tudatában olvassa a soraimat, aki erre jár!

Elkeserítőek, dühítőek és aggasztóak a körülöttünk zajló események.
Putyin atommal fenyeget, ami önmagában is riasztó, főleg ha hozzávesszük, hogy tegnapelőtt felszállt a "Végítélet" nevű repülőgép, ami állítólag ellenáll egy nukleáris háború hatásainak és légi parancsnoki központként szolgál, ha beüt a krach. Vajon miért töltött tegnapelőtt 4,5 órát a levegőben, "gyakorlaton"? (Költői kérdés volt.) Persze "valószínűleg csak fenyegetés", "figyelemelterelés", ami lehet igaz is, de azt kell alapul venni, hogy tényleg be akarja váltani a fenyegetését a csóka. Ha mégis blöff, még mindig jobban járunk és Isten adja, hogy az legyen!
Ezért megy fel a fos az agyamba, amikor azt látom, hogy egyesek röhögnek, meg poénokat gyártanak a háborús helyzetből. Egy réteg nem látja mi folyik körülötte (szeretném hinni, hogy ők sem mind ennyire vakok, csak egy részük éretlen, a másik meg védekezésből hárít), egy olyan háborús helyzetből csinálnak poént (ők legalábbis elhiszik, hogy viccesek), ami világháborúvá fejlődéssel fenyeget, sőt, pusztulással, ha az a tébolyult elme kiadja a parancsot az élesített nukleáris fegyverek bevetésére - bár abban bízom, hogy csak blöfföl, vagy ha mégsem, akkor megtagadják az illetékesek a parancsot, mivel nyilván nem akarnak meghalni ők sem, főleg egy stikkes fazon miatt. Nem tudom mi vicces egyeseknek ebben az egészben, ezen csak olyan tud röhögni, aki nem érti mi zajlik, aki nem százas agyilag, meg akinek nem halt meg szerette a háborúban. Egy másik réteg támogatja a kialakult helyzetet, mondván "ez a faj már úgyis megérett a pusztulásra". Aha, mondják ezt most, de fogadjunk ők is lefossák majd a bokájukat, ha tényleg beüt a baj. Tény, hogy vannak, akik kb. csak elrettentő példának jók, de akik nem ártanak senkinek-semminek, azoknak miért is kéne megsemmisülni? Egy harmadik csoportot szimplán hidegen hagyja, ami folyik körülötte. Az a gyűlölet, közöny, meg sötétség, ami egyesekből árad, félelmetes, főleg ha mindez egyszerre van jelen valakiben. Én sem rajongok a fajunkért, az okokat szerintem nem kell kifejtenem, de azért nem kívánom, hogy pusztuljon el az utolsó emberig! Akik helyeselnek a fenyegetésre, meg fényesre polírozzák a nyelvükkel Putyin ülőgarnitúráját, ők is egyből vonalkóddal látnák el a gatyájukat, ha ránkcseszné az atomot. Persze erre is azt mondják sokan, hogy "nem fogja, mert nem akar meghalni", vagy hogy "máskor is fenyegetett már atommal, mégsem vetette be", stb., de az, hogy korábban nem használta nem garancia arra, hogy most sem fogja, nem szabad erre hagyatkozni. Többször kiderült, hogy nem úgy cselekszik, ahogy beszél. Pont mint Orbán. Nem is csoda, hogy cimborák, bár szerintem Putyinnak nála is több kereke hiányzik. Nem olyan típusnak tűnik, mint aki elfogadná a kudarcot, mint látszik, ráadásul 70 éves már, nincs olyan sok vesztenivalója, szóval ha ennél is jobban bekattan és azt mondja, hogy ha ő vesztett, akkor legyen mindenki vesztes, abból nagy gáz lesz. Azt mondta nem támadja meg Ukrajnát, de megtámadta. Arról is volt szó, hogy civileknek nem esik bajuk, de esett, többezer civil áldozatról szólnak a hírek. Miért kellett pl. lakótelepeket bombázni? Ennyit a szavahihetőségéről és a kiszámíthatóságáról. Azzal is jönnek egyesek, hogy minket nem fenyeget veszély, mert mi nem húztuk ki a gyufát, meg különben is puszipajtások Orbánnal (látszik, még ebben a helyzetben is nyal neki, amihez gyomor kell) és mert NATO tagok vagyunk. Egyrészt ha mi nem vagyunk fenyegetve, akkor miért vásárolt Orbán egy rakás fegyvert korábban, meg miért kellett a légvédelmi szirénákat kipróbálni pár hónappal ezelőtt (érdekes az időzítés, nem?) és miért kellett nemrég vészforgatókönyvvel előállni? Lennének még kérdések. Másrészt itt már nemcsak a két ország közötti harcról van szó, hanem globálisan vagyunk fenyegetve, az ENSZ is ezt mondja és ha mégjobban elborul az agya, akkor már nem fogja érdekelni a NATO sem. Azt mondják erre sokan, hogy nem olyan hülye, hogy kinyírja magát is, de 70 éves, simán dönthet úgy, hogy neki már mindegy és mivel hatalommániás, valószínűleg végképp' be fog kattanni, ha érzi a vesztét. Abszurd, hogy egyetlen ember sakkban tart egy nagy tömeget. Értem, hogy mellette áll Kína, Fehéroroszország, stb., szóval összefonódások vannak, de nehogy már emiatt azt tegyen, amit akar! Ki ez, hogy nem lehet megfékezni? Nehogy már egyetlen kettyós fazon dirigáljon mindenkinek és tartson félelemben tömegeket, gyilkoljon és pusztítson mindent/mindenkit, ami/aki az útjába kerül! -.- Meg kell várni, amíg olyat tesz, amivel elsikál mindent és mindenkit? Akkor már cseszhetjük a "ja bocs, azt hittük most is csak fenyegetőzik" szöveget. Azonnal le kellett volna kapcsolni, amint az atommal jött.
Szürreális ez a helyzet, meg hogy az ember nem tudja mikor, mire számíthat, hogy az eddig hétköznapinak számító repülőgépzajra, vagy minden olyan zajra, amit hirtelen nem tud beazonosítani, feszülten figyel. Mi a frász történt a világunkkal?! Senkinek nem volna joga felborítani a békét és fenyegetni, meg félelemben tartani másokat! Megkaptam Facebookon egy bizonyára nagyon érett és tapasztalt kamasztól, hogy milyen rémálomról beszélek, amikor mi benne sem vagyunk az egészben? Nem ő az első, akiről kiderült, hogy a cseh 2-t nézi (bár neki még lehetne az a mentsége, hogy éretlen és nem fogja fel mi zajlik körülötte, de ennyire azért nem kéne vaknak lenni), meg az a felfogás is gáz, hogy "ami nem hat közvetlenül rám, az le van szarva". Ettől az énközpontúságtól és közönytől okádnom kell, pedig szépszámmal mutatkoznak meg az ilyen hozzáállású emberek, bár úgy tűnik a többség azért érti és érzi a helyzet súlyát. Lehet, hogy nálunk (még) béke van, de egyrészt ránk is hatni fog a balhé (gazdaságilag mindenképp', aminek már most is érezni a hatásait és mostmár egyáltalán nem biztos, hogy 'csak' azon a szinten, el is kezdtek csomóan útleveleket csináltatni arra az esetre, ha nekünk is menekülni kéne (ne kelljen!), meg felvásárlási láz kezdődött), másrészt a megszokott, békés élet és biztonságérzet megingott, harmadrészt a szomszédban ártatlanok haltak/halnak meg, ártatlanok menekültek el az otthonaikból hátrahagyva gyakorlatilag mindent, az otthonmaradottak örülhetnek, ha van még fedél a fejük felett, vagy hogy egyáltalán élnek (még csak most, többezer halott után kezdenek civileket evakuálni...), szóval nem hiszem, hogy mi vagyunk hibásan bekötve, akiket mindez nem hagy hidegen. Sokan jönnek azzal a szöveggel, hogy "az ukránok maguknak keresték a bajt, nem kell sajnálni őket", de ez ebben a formában baromság, mert a civileknek semmi köze a balhéhoz, nem ők akartak háborúzni. Arról nem a lakosság tehet, hogy az államfők közt konfliktus volt hosszú ideje. Az oroszok sem akartak balhét, tiltakoztak/tiltakoznak ellene (amiért börtönbe zárták/zárják őket), a katonák is szabotálják állítólag a járműveiket, megadták magukat csomóan. Senki nem akart és akar háborút, csakis Putyin! Egyesek csak azt hajtják, hogy "mer' az ukránok 8 évig buzerálták az oroszokat, szóval megérdemlik, amit kapnak". Próbált beoltani egy ilyen hozzáállású figura, szerinte "egysíkú a gondolkodásom, mert az ukránokat védem, miközben azt elfelejtem, hogy tettek mindezért". Hülye... Attól, hogy az államfő hülyeségeket csinál, nem kéne a népét is támadni, ezt kéne végre megérteni, a baj ezzel van! Lehet, hogy Zelenszkij provokált, de a háborút az a farok Putyin robbantotta ki, ő ment neki egy teljes országnak, egy független országnak! Nem megoldás, hogy letarolja az ellenfél országát, ártatlan embereket megölve, vagy épp' földönfutóvá téve! Az államfők balféksége miatt a civileket nem kéne szívatni és egyeseknek nem kéne egykalap alá venni a vezetéssel a népet, aztán kárörvendeni a helyzetükön.
Sok ország egyetért azzal, hogy Putyin a hunyó ebben. Erre is jött a szokásos lemez, hogy "de igaza van, mert Zelenszkij 8 éve provokálta, meg ő csak védte az országát!" Mindegy mi az ok abból a szempontból, hogy normális ember nem indít háborút! Ilyenkor miért nem maguk az ellenfelek mennek ki a hóra?! Egyszerűbb mások bőrét a vásárra vinni, a katonák és civilek számukra ilyenkor csupán járulékos veszteségek. Miért mások vívják meg és szenvedik el helyettük a harcot, ami alatt ők gyáva mód' elbújnak titkos helyekre?! -.- Mi a szájbatekert lófalloszért kell ezekbe a háborúkba belevonni másokat? Egyáltalán miért kell háborúzni? Nagyon primitív 'megoldás'! Nem is egymással csesznek ki igazán ilyenkor, hanem azokkal, akiknek semmi köze a balhéhoz. Mások halnak meg miattuk, mások menekülnek el otthonról, másoknak borul fel az addigi élete, mások vergődnek a háború összes hatása miatt. Ez az egész háborúsdi egy óvoda. Miért nem lehet nyugodtan létezni és intelligens módon intézni a konfliktusokat?! Nem tudom felfogni. Nincs mégegy olyan faj, amelyik ilyen gonosz, törtető, telhetetlen és amelyik ennyire el van szállva magától. Lenne mit tanulnunk az állatoktól, akiket szégyenszemre lenézünk (tisztelet a kivételeknek itt is). Náluk nincs szükségtelen és mértéktelen pusztítás, gyilkolás, nincs kapzsiság, gonoszság, hatalomvágy, törtetés. Ők csak azt veszik el, amire valóban szükségük van és ölni is kizárólag élelemért, vagy a területük/kölykeik védelmében szoktak. Ha az ember intelligensebb az állatnál, akkor miért tartunk most itt?! Még 2022-ben is erőszakkal próbálnak egyesek célt érni és közben nem ismernek se Istent, se embert, semmit! Tényleg fejlődik az emberiség, csak kár, hogy visszafelé, mert ezzel visszamentünk vagy 100 évet.
Arra is rájöhetett volna már a fajunk az idők során (ha már a józan ész nem volt elég), hogy a háború sosem volt megoldás semmire és ezután sem lesz.
Az ember hiába dühöng, mert nem tud mit tenni - és pont ez az aggasztó, bár egy nagy összefogással szerintem fel lehetne lépni a pali ellen -, de ettől még vérlázító, ami folyik. Felfoghatatlan, hogy vannak, akiknek a békénél és az életeknél is fontosabb, hogy birtokoljanak, hatalomra tegyenek szert. Minek?! Ahogy üres kézzel jött mindenki, ugyanúgy fog távozni, nem viszik az összeharácsolt vagyont, a földterületet, meg semmit, amit megszereztek! Más módon kéne meggazdagodniuk, de olyan téren az ilyenek szegények maradnak, mint a templom egere, mert erkölcsileg és lélekben semmijük sincs.
Ha béke is köttetik, akkor sem lesz már ugyanolyan semmi, mert ez a háború is sok területre hat majd ki. Már most érezni a hatásait. Nemcsak a gazdaságra, hanem az emberekre is romboló hatása lesz/van, mert ez nem egy elfelejthető dolog, különösen azok számára, akik elvesztettek mindent és/vagy valaki(ke)t. Remélem Putyin megfizet mindezért, bár az már nem segít.
Szétbombázták az oroszok az Antonov 225-ös óriásgépet is - nyilván nem véletlenül, mivel az ukránok azzal szállítottak sokmindent, bár a 'kistesót', a 124-es Antonovot átmenekítették biztonságos helyre. Sok repülőgéprajongó hüledezik, amiért a kedvencünk megsemmisült. Különleges volt és csak egyetlen darab volt belőle a világon. Akárcsak azokból az életekből, amiket a háború kirobbantásával kioltott és amiket még ki fog az az elmeháborodott, ha nem állítják meg végre! Hány életnek kell még elveszni? Pótolhatatlan veszteségeket okozott! Ukrajnában kigyulladt Európa legnagyobb atomerőműve. Ha fel is robban, akkor game over! Meddig hagyják még elmenni a fószert?! Neki senki és semmi nem drága, csak maga, azért bújkál. Gyáva szar! Mit akar már 70 évesen birtokolni, meg irányítani? A saját népével is kicseszik, mert a szankciók sem neki fájnak leginkább, hanem nekik! Nyugodt lelkiismerettel (bár kizárt, hogy rendelkezik olyannal) fekszik le aludni minden este úgy, hogy milliók szenvednek miatta, úgy, hogy úszik az ártatlanok vérében, másnap mégis folytatja a gyilkolást, rombolást. Pszichopatának kell lenni, hogy valaki ezt pszichésen elbírja, meg egyáltalán ilyesmire vetemedjen. Az átlagember már rég' összeomlott volna attól, amit ő képes lelkiismeretfurdalás nélkül művelni. Félelmetes, hogy egy beteg elme kezében hatalom és különféle fegyverek vannak, értem ezalatt az erőműveket is, mert bármi fegyverré válhat a megfelelő kézben, ha az alkalmas a pusztításra, ennél talán csak az félelmetesebb, hogy ez így lehet, nem húzzák be neki a féket. Remélem Isten valami módon beavatkozik, akár úgy, hogy lekapcsolják az arcot, mielőtt tesz valami végzeteset! Nagyon szar ez a bizonytalanság és kiszolgáltatottság, olyan, mint az orosz rulett; az ember nem tudja mikor sül el a fegyver, a tár minden kattanására (újabb fenyegetés/újabb veszély híre, gépek hangja, stb.) összerezzen. Eddig sem volt kiszámítható a holnap, de ennyire azért nem volt beláthatatlan és ezt most nemcsak a minket is fenyegető háborúra, meg nukleáris fenyegetésre értem, hiszen ha mégsem váltja be ezeket, mert sikerül békét kötni, vagy mert felébrednek végre és megfékezik, a háború hatásai akkor is kemények lesznek.

Szar kedvem van és nem csak a fentiek miatt. Az Öcsém 3 hónapja ment el, de csak 3 napja oldott ki a tagadás 'funkció'. Lehet, hogy baromság és csak véletlen egybeesés, de talán a macskám távozása oldotta fel a blokkot, mert aznap, hogy ő elment és hiányérzetet hagyott, este ugyanazt elkezdtem érezni az Öcsémmel kapcsolatban is, 'rájöttem', hogy ő is elment és hogy miért. Eddig ezeket kizárta az agyam.
Igyekszem előretekinteni, de egyelőre még random kap el a sírás, ami gáz, de amikor bevillan, hogy mi van és marni kezd a hiányérzet, az még olyan mértékű, hogy egyelőre nem tudok felülkerekedni rajta. Mivel nem volt alkalmunk szoros köteléket kialakítani, így a gyász sem intenzív, de nyilván elkeserít a dolog, mert amennyire részei lehettünk egymás életének, az jó volt, érezhető volt a kölcsönös szeretet, meg tudom miért halt meg és az is elkeserítő. Gyakorlatilag öngyilkos lett, mert nem kezeltette magát, megmondta, hogy depressziós és meg akar halni. Ez számomra is egy kemény, kijózanító üzenet, ugyanis ugyanezt csináltam, mikor a fogadott Tesóm kilépett az életemből, viszont észbekaptam, hogy nem kezdhetek passzív eutanáziába, mivel vannak, akiknek számítok, meg ha visszatérne a Tesóm, akkor nem fog megtalálni és most, hogy érzem milyen szar, amikor valaki, akit szeret az ember (és aki még fiatal, ezért előtte volt az élet) eldobja az életét, nem teszek többet ilyet! Már csak azért sem, mert újra megéri küzdeni, de ennek az okáról nem írhatok. Hogy haragszom-e a Gáborra ezért? Nem haragnak mondanám, inkább neheztelésnek, bár nem fair, mert mint mondtam, majdnem erre a sorsra jutottam és akkor most ő érezné szarul magát, szóval semmivel sem vagyok különb, így nem is kritizálhatom. Inkább hiány van bennem, meg keserűség, hogy egy olyan jó ember, mint ő ilyen sorsra jutott, meg tudom milyen cefet szarul kell ahhoz lenni, hogy valaki ezt - a rossz utat - válassza és egyedül vergődött. Szerencsére inkább este/éjjel borul ki.a bili, mert nappal lekötik a figyelmemet dolgok, meg apám miatt is egyben kell maradnom. Van, hogy nappal sem bírom fogni a gyeplőt, de akkor félrevonulok.
Igyekszem magam tartani azért, de az egyik veszteség friss (nem érdekel, hogy 'csak' egy macska volt, nálam/nálunk családtagok, meg bűntudatom is van, amiért nem ébredtem fel hamarabb, talán menthető lett volna, ha azonnal orvoshoz jut), a másik ugyan nem olyan friss, de mivel most zuhant rám, az is annak hat, meg a Gáborral kapcsolatban is rág a lelkiismeretem, mert ha jobban fellépek azért, hogy maradhasson, talán ez nem történik meg. Igaz, fater olyan, hogy leszarja más véleményét és a papolást is, de akkor is itt van, hogy talán egy huszonötödik papolás fogott volna rajta. Nem vagyok a "mi lett volna, ha...?" híve, mert felesleges azon agyalni, hiszen az van, ami van, de ebben a két esetben azért piszkál. Tudom, hogy menni kell tovább, meg tapasztaltam, hogy az idő majd enyhíti a keserűséget, szóval várom, addig meg amennyire tudom terelem a figyelmemet és próbálok a lelkiismeretemmel elszámolni, mert amíg az is háborog, addig nem kezdhetek megnyugodni és lezárni.
Igyekszem arra fókuszálni, amit 2 hete részben visszakaptam, mert az erőt ad és örömet. Kell valami, ami fenntart a felszínen és ez képes rá.

Fizikailag egész' jól vagyok, ha a frontokat nem veszem figyelembe.
Mióta kihajtották a vizet a mellkasomból, nem fulladok és így tudok ezt-azt csinálni, persze nemsok dolgot, mert a pörgő szív akkor is lekorlátoz, de mégsem az van, hogy semmit nem bírok. Olyankor mozdulnom sem kell, fulladok-köhécselek nyugalomban is, a beszédtől is. Most ez nincs, nem veszek szavanként nagy levegőt és ki tudok menni a konyhába kifőzni egy adag tésztát, vagy ki tudom takarítani a macskaalmokat anélkül, hogy ájulás kerülgetne (max. a bukétól :-D), de amihez többet kell mozogni, vagy erőt kell kifejteni, az már más tészta. Nem izgat, örülök, hogy van ez a kis javulás.
A Raynaud megint színt hoz a szürke hétköznapjaimba, de lassan jön az enyhülés, szóval nem gáz.
Az étvágyam már egész' jó.

A bejegyzést írta: Arnold91