Kell a viszontlátás?
2021. november 16.
Gyakran a sors keze, mely összehoz két lelket,
akiket tágas labirintusba elvezet.
Véletlen találkozás nem zökkenőmentes,
bár így közösen haladnak, s előre mennek.
Elhelyezik a téglát s barátság alapját,
építve és szépítve az útjuk vonalát.
Óvatosan rakják a mozaikdarabkát,
nem átvágva a kötelék színes szalagát.
Ha hatalmába keríti őket a nyomás,
elkezdődik köztük a fájó szétmorzsolás.
Kínos csend telepszik s nem hallik a szuszogás,
így nem látják kristálytisztán a célállomást.
Vergődve beindul a káros szövés-fonás,
nem látva, hogy rossz a tanácsadó habozás.
Lelket pusztítón megtapos ez a felfogás,
s létrejön a nagy betűs bizalmatlankodás.
Az alázat suttogása, mint halk csoszogás,
az elmében egy fantasztikus ecsetvonás.
Kiútban megkeresni a radarállomást,
s magukban így felfedezve az önvallomást.
Így tiszta ésszel megkezdődik a csacsogás,
az elmét felfrissítőn jókora fejmosás.
Kételyek távozása s a várt nagy landolás,
ismét létrejön az együttes kalandozás.
Startol a szabadon szárnyalás és álmodás,
s a lelket simogató fénysugár oly csodás.
Remény és hit kezén fogva nem ábrándozás,
hanem szeretetteljes igazi valóság.
2021.11.10.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.