újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

„Kell ott fenn egy ország…”

2010. október 31.

Vissza a naplóhoz

Nesztelen lépteit lelassítja, majd megáll előttük.
Szervusztok. Igen, régen jártam nálatok. Mindig ilyen voltam, tudjátok. A fontos dolgokat elhanyagoltam, és belevesztem a semmibe. Emlékszem, anya, te mindig mondtad. Nem lesz ennek jó vége, kisfiam. De hát minek van jó vége?
Az életnek?
Mindennek csak a kezdete jó, abból még bármi lehet, de a vége, az mindennek a vége.
Látod? Semmit sem változtam, most is feleselek. Apukám, te most sem szólsz, csak a pillantásoddal vezettél az utamon. Keveset beszéltél, azt is halkan, türelmesen, de arra oda kellett figyelni. Most bevallom neked, amit akkor is tudtál. Nagyon untam a minden hétvégi múzeumokat, nyáron meg azokat a vég nélküli kirándulásokat, míg anya otthon főzött.
Anyukám, sokszor eszembe jutnak azok a könyvek, amelyeket esténként az ágyamhoz készítettél. Aztán már, amikor „fiúsodtam”, „olyanokat” is diszkréten odatettél.
Mikor már nagyobbak lettünk, rád maradt a felvilágosításunk is. Tudom, apa szégyenlős volt világéletében, mint én még most is.
Elvittél bennünket az Ugocsa moziba. Az „Irma te édes”-t játszották, és míg ment a film, minket lestél, s amikor vége lett, nagy nehezen kibökted. „Fiúk, ha valamit nem értettetek, kérdezzetek!” Én akkor azt mondtam neked, „anya, ezzel elkéstél, de ha te nem értesz valamit, kérdezz csak engem nyugodtan”. Tudom, hogy ez sokáig bántott téged.
De felnőttünk.
Már az unokádnak is van gyereke. Ő az én unokám. Jó kis szerkezet. Nagyon szeretnétek. Már kétéves.
Azt mondja nekem valamelyik nap. „Nagypapa, most nem érek rá, megyek, megnézem az e-mailomat.”
Persze ti nem tudhatjátok, mi az az e-mail, de majd elmondom nektek.
Ti nem láthatjátok, ki beszél hozzátok, én meg nem tudom, elért-e hozzátok az üzenetem.
Szerbusztok, most megyek. Igen, menekülök a fájó emléketek miatt. Tőletek menekülök, és majd hozzátok érkezem meg.

A férfi lehajol. Végigsimítja a fejfát.
Gyertyát gyújt.
A láng belekap a kezébe, de nem ez fáj neki.
Felegyenesedik, és indul vissza, az életébe.


- Zilahy Tamás -

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

időrendi sorrend

Kicsordultak a könnyeim!
Nagymamámnak.
MÁR nagyon sok halottam van! Mindegyikőjükre, s az ittmaradottakra gondolok sírva... Köszönöm, Tamás!!! szeretettel: Ági
Az írás Kedves Tamás,és a zene,így együtt felkavaró!!
Édesapám,ki 46 éve elment,gyönyörű szemei itt égnek bennem!!!
Szóljon a Dal,a az írás mindenkiért ,ki már nincs,ki már átment a túlpartra
Szeretettel
Márti
Köszönöm, megsirattam. Magdi
Mindig szeretettel gondolok férjemre,gyermekeim apjára,aki már nagyon régen itt hagyott bennünket,és drága nagyszüleimre,hozzájuk a hétvégén az élő virágaimat is elviszem.
Köszönöm,hogy letehetem gondolatbeli csokromat a már eltávozott barátok,ismerősök emlékére.
Szeretet édesanyám jutott legelőször eszembe!Hiányzol,és most először teszek neked virágot a sírodra.Vigyázz reánk fentről!
De szóljon a dal édesapámnak,két nagymamámnak két nagypapámnak és férjemnek.Ti is hiányoztok,és reményeim szerint a felhőkről nézitek az én kis családomat!
Drága szeretett Édesapám és Nagyszüleim emlékére, akik most is a szívemben élnek tovább.
 
Tamás! Egyszerűen szép...
Drága kék szemű nagyikáim, és Attila...és mindenki más, aki már csak a szívemben él.
 
Köszönöm a lehetőséget a Tündér csapatnak, hogy ezen a kezdeményezésük megírására engem kértek fel.


Kérlek benneteket, hogy ez a hely legyen egy olyan hely, ahová leteszitek a virtuális csokraitokat, a megemlékezésetek virágait.


Zilahy Tamás
Most mondom el mennyire szerettem szüleimet, bátyáimat, mamámat és legjobb barátomat. Szóljon nekik e dal az örökkévalóságig!
Köszönöm!
Kedves Tamás! Köszönöm imádott mamuskám az én " anyusom", papuskám emlékére, szóljon azokért kik előttünk már elmentek és emlékezzünk barátainkra, ismerőseinkre és mindenkire ki szívünkhöz közel áll! Könny csepp hull a szememből, de tudom a felhőn ülve is vigyázznak ránk örökké! KÖSZÖNÖM Orsolya
Néha elakadnak a szavaim... Még nekem is.
Én is köszönöm Tamás.

Szóljon a dal imádott nagymamámnak, és azoknak, akik nemrég hagytak itt.
Embinek és Zsuzsának..

" Ne emlékezz rám búsan rokon, barát,
add meg a könnyet, de élj, és szeress tovább.
Örökké élek szívetekben, bennetek,
ember voltam mindig, ezért szeressetek.."
Tamás...gondolataim töredékét már elmondtam...A könnyeket is. Köszönöm
Szeretett édesapám, nagyszüleim, legjobb barátom Tamás és Lajos emlékére
Köszönöm Tamás!
 
Szüleim emlékére írtam
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: