Kendőzetlen elmélet
2018. június 22.
Az elme gördülékenyen letisztul,
színes elképzelés útjára indul,
mondanivalójáért így nem izgul,
hisz a kockázati tényező ritkul.
Rózsák illata lüktetőn száll felém,
bársonyszirmukban az elrejtett mesém,
mely bódító érzése a Földtekén,
a gondolat kavalkádja az enyém.
Huncut szellő simogatja testemet,
tavaszi zsongás perzseli lelkemet,
pillantásomban látni a kék eget,
boldog mosolyomban szeretetemet.
Kendőzetlen villanásban alakom,
a távoli hangod csendben hallgatom,
kezemben a regélő csokrod tartom,
lelked valóját érezni akarom.
2018. 06. 13.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: Éva Kovács festménye.
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.