újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kezdetnek elég!...

2018. november 19.

Vissza a naplóhoz

Mint macska a forró kását, úgy kerülgetem én a túlzsúfolt szekrényeket. Időnként muszáj betekinteni, ha másért nem, hogy szorítsak egy kis helyet a következő ruhahalomnak... Így tettem éveken át.

Nem, ez így nem mehet tovább! Minden nekem kedvez, még az idő is. Közeledik az év vége és a nélkül, hogy erre bárki is figyelmeztetne, magamtól jövök rá, semmi értelme tovább kerülgetni. Nincs mese. Meg kell szabadulni a féltett "kincseimtől".

Ott kezdődött, hogy néztem a tv.-t, benne a férfiak képtelen öltözködési módját, mert magasról tesznek rá, hogy divat, vagy ómódi, legalábbis van köztük fanatikus, akiket abszolúte nem érdekli, mi a módi. Hát a szandál, zoknival nálam is kiverte a biztosítékot.

Nem csak a férfiaknál lelhető fel ez a közömbösség, ahogy esik, úgy puffan, az öltözködésük arra korlátozódik, amiben éppen jól érzik magukat. Az idő előrehaladtával egyre inkább feledésbe megy egy-egy rég nem látott ruhadarab. Mi nők is hasonlóképpen gondolkodunk, egyesek mindenképp. Ebbe tartozhatok bele, és nem hagy nyugodni, hogy a rég nem látott ruháktól már szinte nem látok az orromnál se tovább.

Ez a műsor aztán végképp kizökkentett, mert hogy is képzelhető el egy hirtelen, nem várt esemény, amikor elő kell kapkodnom a ruháim közül a megfelelőt, az alkalomhoz illőt. Az első döbbenet után sorra jönnek a következők, amikor szembesülsz azzal, hogy az évek során a ruháid semmit sem változtak, vagy inkább nem kicsit, de, mintha összementek volna.

Ez így nem mehet tovább, döntöttem... és ez csak a kezdet.

A felismerése annak, hogy az idő múlásával sem változott a közérzetem, jól érzem magam a bőrömben és eszemben sincs ezen változtatni a közeljövőben, szinte fenomenális. De tennem kell valamit, hogy ez így is maradjon.

Első lépés, hogy megszabadulok a 38-as méretű ruháimtól. Igen ám, de abból van a több, akkor most hogy is lesz? Nem marad ruhám, amit felveszek? Ekkor jön a következő lépés, hogy megnézem már, mit is rejteget a szekrényem legalja... és láss csodát! Van egy, azaz egy darab nadrág, aminek még fel tudom húzni a cipzárját és hozzá illő fölső. Kezdetnek elég!

Azt ígértem, folytatom. De most hagyom abba, mert a végén nem marad ruhám!

A bejegyzést írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: