Kispályások
2011. március 27.
Elérkezettnek láttam az időt, hogy más honlapokra is kimerészkedve, cikkeket rakjak fel, ill. pályázatokon induljak. Ismeretlenül, neki a vadvilágnak.
Az itt megszokott családias, „feleséges” nyugalommal felvértezve léptem az idegen pályára. Persze máshol sem tudtam csukva tartani a számat, és véleményt nyilvánítottam.
Nem is tom, hol, kiktől tanultam. Nem keményen, csak halkan, szerényen. :)
Jöttek is rögtön a kirohanások, mit képzelek, és a személyeskedések hozzá. Nem számított mit írtam, publikáltam, csípőből azonnal a negatív lájkok, a kóstolgató, provokatív beszólások zuhataga. Előítéletből a minősítések, nem az írás számított, hanem hogy én írtam.
Egyszer csak bátortalanul, mert valaki halkan tetszést nyilvánítani.
Majd egy másik olvasó is. Elcsitult a vihar, elindultak a beszélgetések. Magánjellegű is, segítő is. Már nem jöttek a támadások.
A szerkesztőség kegyesen beengedte még egy írásomat. Már poénosan fogadták.
Ennek ellenére továbbra is kívülállónak érzem ott magam, átmeneti utazónak. Nem is lesz hosszas maradásom.
A vihar előtti nyugalom tücsökciripelését egy újabb betolakodó zavarta meg. Szintén építő kritikával, a szerkesztőség munkáját (alul) értékelve.
Egyelőre még nem tiltották ki, menni fog magától. De volt, akit szemrebbenés nélkül küldtek melegebb éghajlatra, örökre.
Megszólaltam megint, a friss kritikust erősítve.
A Szerkesztő összeszorított szájjal vicsorogva, keserű szájízzel odadobott valami repi szöveget, rendreutasításom végett.
Még mindig gondolkodik az alábbi észrevételemen:
Felfedeztem (nem volt nehéz, mert a szemem, mint a dvd író rögzíti a látottakat) egy ismerős cikk címét. Innen, egy pályázati anyagot.
Most ott is az, pályázati anyag. Ugyanaz, szóról szóra.
Csak egy különbséggel.
Itt olyan rossz kritikát kapott, hogy a gazdája az óta sem lépett be a feleségek oldalára (december), ott viszont a cikkét körberajongják és éljenzik.
Ezt tártam a közösség elé, természetesen nem utalva az eredeti megjelenés forrására.
Azóta síri csend. Valamivel szembesültek. Nyilván saját gyarlóságukkal.
Újra „itthon” vagyok. Jó megint a megszokott ízeket érezni a számban. A hazait. :) Mint a külföldi úton áhítozott sült csirkét, vagy a párizsit lágy kenyérrel, friss vajjal.
Ha teli szájjal beszélünk, akkor is értjük egymást fél szavakból.
Nincs nap, hogy ne néznék be ide, reggel és este.
Most, a naplóíró verseny vége felé köszönöm minden kedves írónak, olvasónak a figyelmet, a hozzászólásokat. Hosszú tél áll mögöttünk, de könnyebb volt az itt gyűjtött élményekkel, és érzésekkel átvészelni.
Kellemes, szeretettel simogató napsugaras tavaszt kívánok a Feleségeknek, magunknak.
Zsötem
foto: www.nosalty.hu
A bejegyzést írta: Je t'aime
Hozzászólások
időrendi sorrend
Évike, ha mélyebben érdekel a téma, itt utána nézhetsz:
http://www.astronet.hu/asztrologia/bolygok-es-hazak/vizonto-januar-21-februar-20-29557.html
Azt a "sok rosszat" meg sose bánd, míg mást nem bánt. :)
Szeretettel: Zsötem
Szia Zsötem!
Azért is szeretlek olvasni, mert sok olyan dolgot tudok meg ez által, amit nem ismerek, egyszerűen mert nem járok utána. Így most például megtudtam sok mindent a Vízöntőről, bár én sem szeretek azonosulni a leírtakkal.
Nem tudom jó lenne-e, ha igaz lenne? A sok jó tulajdonság mellett az a sok rossz, riasztana leginkább. :-)
Pussz,
Éva
http://www.astronet.hu/asztrologia/bolygok-es-hazak/vizonto-januar-21-februar-20-29557.html
Azt a "sok rosszat" meg sose bánd, míg mást nem bánt. :)
Szeretettel: Zsötem
Szia Szőlőszem! :)
Persze, hogy Andornak előítéletei vannak. Mert olyan, mint a többi Vízöntő, akik nem szeretnek senkire sem hasonlítani, annál inkább kilógni a sorból. :)
Egyedi, utánozhatatlan, eredeti. (Munkácsy Mihály, Mozart, Schubert, Jókai Mór, Madách Imre, Jules Verne, Galilei, Lincoln, Darwin)
Különc alkat, felfedező, megelőzi korát. Mintha egy másik bolygóról pottyant volna ide. :)
"Szinte minden Vízöntő-szülöttben benne rejlik az isteni szikra, valamilyen kivételes adottság. "
No, de mielőtt Vízöntő írótársaim mellkaskája büszkeségtől dudorodna, hozzá kell tenni, az ego ennél a jegynél is jól be tudja fedni a tiszta valóságot.
Ilyenkor előre törhet az önteltség, a felsőbbrendűségi érzés.
Egyébként belőlünk születik a legkevesebb a világon. :)
Az én mottóm: hosszúra kell engedni a pórázt, hogy mindig tudjam, hova kell hazamenni. :)
Zsöti
Azért is szeretlek olvasni, mert sok olyan dolgot tudok meg ez által, amit nem ismerek, egyszerűen mert nem járok utána. Így most például megtudtam sok mindent a Vízöntőről, bár én sem szeretek azonosulni a leírtakkal.
Nem tudom jó lenne-e, ha igaz lenne? A sok jó tulajdonság mellett az a sok rossz, riasztana leginkább. :-)
Pussz,
Éva
Szia Zsöti!
"Andor", a kalandor is Vízöntő... :)
De utálja a horoszkópos előítéleteket. Nem hajlandó semmilyen sablont magáénak tudni. Írt is róla egy-két jó cikket. :)))
Nem biztos, hogy egy irodalmin jobb lett volna... :)
Szőlőszem
Persze, hogy Andornak előítéletei vannak. Mert olyan, mint a többi Vízöntő, akik nem szeretnek senkire sem hasonlítani, annál inkább kilógni a sorból. :)
Egyedi, utánozhatatlan, eredeti. (Munkácsy Mihály, Mozart, Schubert, Jókai Mór, Madách Imre, Jules Verne, Galilei, Lincoln, Darwin)
Különc alkat, felfedező, megelőzi korát. Mintha egy másik bolygóról pottyant volna ide. :)
"Szinte minden Vízöntő-szülöttben benne rejlik az isteni szikra, valamilyen kivételes adottság. "
No, de mielőtt Vízöntő írótársaim mellkaskája büszkeségtől dudorodna, hozzá kell tenni, az ego ennél a jegynél is jól be tudja fedni a tiszta valóságot.
Ilyenkor előre törhet az önteltség, a felsőbbrendűségi érzés.
Egyébként belőlünk születik a legkevesebb a világon. :)
Az én mottóm: hosszúra kell engedni a pórázt, hogy mindig tudjam, hova kell hazamenni. :)
Zsöti
Szia Szőlőszem! :)
Én is örülök minden kedves, és elgondolkodtató szónak, a barátságokból meg sosem elég. :)
Amúgy szintén Vízöntő, ha már a Ráknál tartunk. :)
De az ollócskáidtól nem tartok, meg lehet azzal szépen is bánni, pld. a kötelékből szabadulni, ha valamelyik kalózod összekuszálja az életed fonalát. :)
Azt nem mondanám el, melyik honlapon jártam, ráadásul nem is irodalmin. :)
Lehet, ezért nem volt barátságos a fogadtatás.
Zsöti
"Andor", a kalandor is Vízöntő... :)
De utálja a horoszkópos előítéleteket. Nem hajlandó semmilyen sablont magáénak tudni. Írt is róla egy-két jó cikket. :)))
Nem biztos, hogy egy irodalmin jobb lett volna... :)
Szőlőszem
Szia Zsöti!
Én annak örülök, hogy összebarátkoztunk, vagy valami ilyesmi. :)
Amúgy hol jártál báránykám? Hát nem mondtad neked, hogy a legtöbb, önmagát irodalminak nevezett oldalon általában sznobok vannak, és nem befogadóak? :)))
Szőlőszem
Én is örülök minden kedves, és elgondolkodtató szónak, a barátságokból meg sosem elég. :)
Amúgy szintén Vízöntő, ha már a Ráknál tartunk. :)
De az ollócskáidtól nem tartok, meg lehet azzal szépen is bánni, pld. a kötelékből szabadulni, ha valamelyik kalózod összekuszálja az életed fonalát. :)
Azt nem mondanám el, melyik honlapon jártam, ráadásul nem is irodalmin. :)
Lehet, ezért nem volt barátságos a fogadtatás.
Zsöti
Én annak örülök, hogy összebarátkoztunk, vagy valami ilyesmi. :)
Amúgy hol jártál báránykám? Hát nem mondtad neked, hogy a legtöbb, önmagát irodalminak nevezett oldalon általában sznobok vannak, és nem befogadóak? :)))
Szőlőszem
Szia Zsötem! Nemcsak a naplóíró pályázat, de minden fordulatokba gazdag, kritikusok voltak vannak és lesznek a világ mit sem változik...! Én azt tudom mondani itt sokat tanultam, s erőmből és akaratommal próbáltam fejlődni, n megfogadtam a kritikákat, próbáltam betartani, hogy ez mennyire sikerült vagy sem ti látjátok! Viszont önbizalmam és az önmagamba vetett hitem megváltozott! Lehet hogy az életbe nem leszek olyan író, mint te és a hozzád hasonlók akikre fölnézek, bár nem titkolom szeretnék, de sokat köszönhetek a közösség összes tagjának írásba, szeretetben és sok mindenbe!
Közösségünk sok "színű" ez alatt azt értem nem vagyunk egyformák, de fölépítettük közös erővel tűzön -vizen át és építjük tovább! Mindig azt mondtad pozitívan álljak és álljunk a dolgokhoz így könnyebb, és bizony igazad volt!
Én neked sokat köszönhetek, tanultam tőled, s remélem még olvashatom majd írásaidat!
Szeretettel és öleléssel: Orsolya
Nagyon örülök, hogy a pozitív hozzáállásból erőt tudsz meríteni.
Önmagunkhoz képest vagyunk jók, vagy jobbak, de a viszonyítási alap ugye a másik, általában. Nem leszek én sem soha jó "író", talán csak jól írogató, mert így könnyebb az életet elviselni.
Ahogy fogalmazol, az olyan szerény és kedves megnyilvánulás Tőled, ami ritka, egyéni. :) Maradj ilyen mindig. :)
Persze, hogy fogok írni, vannak jegyzeteim, ötleteim.
Most pihentettem egy kicsit, és inkább olvastam, hsz-eltem.
Meg olvasónaplót csináltam az Egri csillagokból. :)
Puszillak, ölcsi: Zsötem
Közösségünk sok "színű" ez alatt azt értem nem vagyunk egyformák, de fölépítettük közös erővel tűzön -vizen át és építjük tovább! Mindig azt mondtad pozitívan álljak és álljunk a dolgokhoz így könnyebb, és bizony igazad volt!
Én neked sokat köszönhetek, tanultam tőled, s remélem még olvashatom majd írásaidat!
Szeretettel és öleléssel: Orsolya
nem azon volt a hangsúly, hogy már meglévő, és itt publikált cikkel indultunk többen, hanem hogy a szerkesztőség munkájának észrevételezése után már tök mindegy volt, milyen minőségű cikkel bírunk, alapból elutasítás volt a reakció.
Aki beszól, az jót nem írhat, alapon.