újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Ködös vasárnap

2018. március 18.

Vissza a naplóhoz

Araszolok az autópálya után, az Alföld közepén, ahol egyik kis falu követi a másikat. Mindegyik csendes, mintha néptelen lenne, pedig vasárnap délelőtt van, ilyenkor templomba kellene menni, ám néma a harang is, nem hívja a hívőket.

Vagy túl korán lenne, mert tizenegykor kezdődik a mise?

A tél késő őszi köntösét viseli, s úgy elrejtőzik benne, hogy a Nap éles fénye beborítja a tájat és tíz fok körülire melegíti a levegőt.

Kedvem lenne meginni egy pohár forralt bort, jó fűszereset, beszívni páráját, a szegfűszeg és a fahéj illatát. Lassan kortyolgatnám, hadd tartson sokáig, legyen ideje kimosni belőlem bút és bánatot.

A negyedik település előtt sűrű, szürke köd ereszkedik a kétsávos, keskeny útra, amely úgy kanyarog a sík tájon, mintha láthatatlan akadályokat kerülgetne. Mozdulatlan itt is minden élő, a lombját vesztett fa, az üres ágakkal levegőbe kapaszkodó bokor, a szántott föld hajlatában sem surran a pocok, héja sem keresi a légben körözve a vadgalamb fészkét.

A ködben sejtelmessé varázsolja a következő település ismerős házainak kontúrját.

Iszom egy kávét és elszívok egy szál cigarettát, már nem sürget az idő.

Megállok egy kocsma előtt, ahol a bejárati ajtó két oldalán férfiak füstölögnek. Fázósan összehúzzák magukat, persze, benn már tilos a dohányzás.

Kíváncsian köszönnek a füstölgők, látom a szemükön, hogy amint belépek az intézménybe, máris találgatják, honnan jöhet és hová tarthat az a királykék Opellel érkezett nőszemély, aki nem átall egymaga belépni a kocsmába.

Köszönés félét morog a kocsmáros, amint hallja az ajtó nyikorgását, s mire felnéz, már a pultnál állok és kérek kávét meg egy pogácsát is, melyet nem látok sehol, csak az illatát érzem, mert keveredik a sarokban álló vaskályha felől érkező szaggal. Most ég ki a kályhacsőlakk.

Puritán a kocsmapult is.

- Csókolom, asszonyom, kávé nincs, teát azt adhatok, de a pogácsa a családnak készült.
- És ha megfizetem?
- Akkor sincs.

Kifizetem a teát, melyet mázas findzsában szervíroz a főnök, majd kimegyek a füstölgőkhöz.

Kortyolgatom a teát, amely nagyon édes, elnyomja a citrom ízét is. Közben előveszek egy cigarettát, tüzet kapok az idősebb férfitől.

- No, szépasszony, nem adott pogácsát magának sem ez a tuskó?
- Nem bizony.
- Fel kéne már jelenteni, mert vizezi a bort.
- Ha bezárják, hová mennének?
- Hát, nincs másik.
- Meg aztán - szólal meg a fiatalabbik, - még jól is járunk. Nem rúgunk be, ugye, Józsi bátyám?
- Nem, a.

Megigazítja fején a kalapot és újra kérdez:
- Aztán messziről gyön?
- Pestről.
- Hát, ha nem früstökölt, éhes lehet - állapítja meg. - Ha jól gondolom, messzi még a messze.

Bólintok.

- Pista gyerek - fordul a fiatalabbhoz, - szaladj má' haza, hozzánk, mondd meg Bözsi nénédnek, hogy kűggyön veled kalácsot a pesti asszonynak.

Oly természetességgel mondja, mintha minden nap előfordulna, hogy ismeretlen embert éhét csillapítják.

Elszívunk még egy cigarettát, mire visszatér a fiatalember, egyik kezében egy zsemle, benne forró rántott hússal, a másikban meg egy kisebb csomag, fóliába csomagolva.

- Tessék csak gyorsan elvenni, még meleg. Jó utat kíván Bözsi néném, a fóliában meg lekváros bukta van.

Szerencsés ember vagyok, ettem már jó néhány szelet rántott húst, de ilyen jól, még egyik sem esett.

Eszembe jutott, hogy a kocsim hátuljában ott lapulnak a karácsonyi ajándékok, többek között egy szép kendő a nagynénémnek.

Előbányászom és egy üveg jó féle konyak társaságában átadom az öregnek:

- Nagyon köszönöm, magának és kedves feleségének is! Fiatalember - szólok a küldöncnek - ha meg nem sértem, egy doboz holland csokoládét elfogadna?

Fél óra múlva hazaérek, a család nagy örömére.

- Mondd, kislányom, mitől van ilyen fergeteges jókedved?
- Anyukám, a szegény emberek mindig összetartanak.
- Jaj, gyerekem, erre most jössz rá?

Tudom én azt, már gyerekkoromtól kezdve, de mindig olyan jó érzés megtapasztalni.

- Yolla -



A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: