újabb események régebbi események további események
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Kommunikációs problémák...

2011. január 10.

Vissza a naplóhoz

Feltettem ezt a cikket az Eszmecsere klubba, azzal a szándékkal, hogy az ott jelen lévő klubtagok valamiféle életet tanúsítva, elindítanak egy gondolatsort a témával kapcsolatban.
Jó érzés volt látni, hogy mi nők milyen aktívak vagyunk, viszont szomorúan tapasztaltam, hogy az a kevés férfi klubtag nem igazán látogatja, még többszöri invitálás után sem. Szerettük volna megismerni az ő gondolataikat is. Talán itt a naplómban, több szerencsénk lesz.
Az ember ugyanis reális képet csak akkor tud alkotni, ha több ember véleményét tudhatja magáénak, ismerheti meg.

*

Jegyzetek (nem szó szerinti) a témában tartott előadásból…gondolatébresztőnek. Beszélgethetünk róla, ha te is akarod. Szerintem ide tartozhat, az eszmecsere klubba. Mi a véleményed erről a kérdésről? Te, hogy gondolod?

Mi célból kommunikálunk?

- Valami célja van az egésznek, vagy nincs, csak beszéljünk?
- Beszéljünk, hogy központba lehessünk? – Vannak ilyen emberek.
- Valami olyat kommunikáljunk, amit képes a másik fogadni.
- Gondoljuk csak végig, egy ember tipikusan miről kommunikál? – Hát arról, ami történik vele. A külső hatásokról (pl. megnéz egy filmet, egy tévéműsort, vagy elolvas egy könyvet, megnéz egy focimeccset, elmegy az orvoshoz…stb.)
- „Én pl., amikor X-szel beszélgetek (kommunikálok) – szerintem az összesetek közül vele a legtöbbet, mert amikor beszélgetünk, tudod miről? Belső indíttatású dolgokról.” Pl. valami történik és azt hogy lehet belülről megoldani. Tehát belülről.
- Tehát nem arról kommunikálunk, hogy mi történt a környezetünkben, milyen filmet láttunk, hanem, ami belülről jön.
- Sajnos a mai világban az emberek nem a belső dolgokról beszélgetnek, hanem, amit a környezetük rákényszerít. És ez nagy baj.
- Ezzel azt akarom mondani, hogy egyes emberekkel nem tudsz belső dolgokról kommunikálni, mert olyan alacsony tudatossági szinttel rendelkeznek, hogy egyszerűen képtelenek erre. Egyszerűen minden figyelmük azon van, hogy mi történik velük, és nem azon van, hogy belülről hogyan oldják meg a dolgokat. Magyarul áldozatok, és nem okozók. Ez nagy baj. Itt kezdődik az alapvető probléma. Ez egy dologból fakad… a tudatlanságból.
- Minél több az embernek a tudása az élettel kapcsolatban, ne lexikális tudásra gondolj, hanem az élettel kapcsolatos tudás, annál inkább tud belső dolgokról kommunikálni. (pl. nagyon divatos szó mostanában: ezoterikus gondolatok terén rendelkezik bizonyos tudással…)…
- Történik pl. egy baleseted, az élettel kapcsolatos tudással rendelkező ember nem azt fogja mondani, hogy „Sajnálom!... Veled mindig történik valami!...Mennyi baj történik veled!...”, hanem valami olyasmit: „Biztos valami történt az életedben, aminek ez is egy következménye, … Ezen meg ezen az életedben változtatni kellene.
- A legtöbb ember nem tud ilyenekről beszélni, de nap mint nap történik vele olyasmi, amiről ilyenekről tudnál vele beszélni, de nem tudsz, mert nem tudja fogadni. Számára ez felfoghatatlan…, mert néz rád, mintha az űrből jöttél volna. Gondolj bele pl. valaki megnéz egy meccset és arról beszél a barátjával órákat. Nem lenne jobb pl. arról beszélni, ami meccs előtt történt az életében, hogy esetleg változtatni tudna…
- „Nem leértékelni akarom az embereket, ne hidd, hanem rádöbbenteni, hogy hol tart az emberiség. Hol tartanak az emberek. Hogy beszélgetnek a nagy semmiről. És semmilyen változtatást ez a beszélgetés nem fog előidézni. Ez a legnagyobb kommunikációs probléma.”
- Tehát egy kommunikációt azért indít el az ember, hogy legyen valami célja. E helyett beszélnek olyanról, amire semmi befolyása nincs.

- Hol van a megoldás?...

A bejegyzést írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

időrendi sorrend

2011. január 10. 09:24
Az volt a szándékom, hogy megosszuk egymás között a kommunikációs problémákkal kapcsolatos gondolatainkat. És ez sikerült, amelyet itt köszönök meg minden kedves hozzászólónak.

Divi Évának, Magdolnának, Kikinek, Maresznak, Nárszisznak, és Orsolyának!


 A megoldás nagyon sok helyen van. sajnos sok embert meg sem tanítanak fogalmazni és kifejezni önmagát. Betanul egy szöveget és kész, de saját elképzelés gondolat, "tudat" nincs benne. Sokan nem olvasnak, csak filmet néznek. Ez is jó, de jobb lenne olvasni, mert a könyv másképpen jobban kifejez dolgokat, leír körülményeket, melyek majd megtanítanak elgondolkodni azon mit ébreszt benned az amit olvasol. A belső ismeretek behatásokat is kevesen ismerik fel. Ezoterikus dolgokban pedig sokan nem hisznek, nem érdekli őket, vagy csak olvassák, de nem értik. Az ok okozati összefüggéseket kellene látni, ahhoz pedig élet és tapasztalat kell. Meg kell öregedni, hogy értsük a világot, a helyzeteket.

 Számtalan lehetősége van az embernek, ami mellett mégis valahogy elsikkad. A kifejezésmód sokféle lehet. Én például, mivel gyakorta egyedül vagyok, magammal beszélem meg a dolgokat. Néha hangosan kimondom. Erre mondják, biztosan hülye, hogy magában beszél, hát kivel, mással, kitől kapom meg a választ, legtöbbször, magamtól. Nézem a tv.műsort, hallgatom a rádiót, olvasok egy könyvet. Legtöbbször egyedül teszem, nincs kivel megvitatni, jól értem-e. Kialakul bennem egy kép, azon elgondolkodom és hozok magamban egy döntést. Amikor szembesülök azzal, hogy talán nem ezt a döntést kellett volna hozni, mert valaki mástól, valami más megoldást hallok, látok, ami jobbnak ígérkezett volna, na akkor sajnálom azt a percet, hogy nem vitattam meg valakivel, valakikkel, még amikor lehetett volna változtatni először a gondolaton, ami talán helytelen volt és valami egészen más döntést hozhattam volna.
Hogy igény van arra, hogy beszélgessünk, az biztos, megismerni egymást csak ezen keresztül lehet.Érdekes a téma és ez ragadott meg az előadásból.

 Az emberek többsége bezárkózik a saját világába és a bizalom hiánya okozza azt, hogy nem beszélünk belső érzéseinkről, gondolatainkról. Az embereknek nem az érzések a fontosak, hanem az, ami minden nap történik velük és nem az okokat keresik, mert az számukra már nem fontos. Az emberekből az érzések kivesznek, így a szeretet, megértés, megbecsülés, tisztelet, és még sorolhatnám tovább. Többségük sodródik az árral. Nagyon sokak viszont visszaélnek azzal, ha ismerik a másik érzéseit és gondolatait. A rohanó fejlődő világ kiöli a kommunikációnak ezt a válfaját. A kommunikációnak ez a válfaja a családokon belül is hiányzik akkor mit várunk az idegenektől, barátoktól, ismerősöktől? Nem emberi butaságból fakad és nem is abból hogy mennyi a szó kincse hanem bizalmatlanság az ami a szánkat némaságra ítéli. Ha megnézzük az embereket, akkor nem beszélgetnek a közlekedési eszközökön sem, mert mindenki saját magával van elfoglalva és már nem mosolyognak, nem nevetnek. A rideg házak között a rideg utcákon rideg valóságként jár az ember magába zárva érzéseit és gondolatait.


 Ráadásul a nők egyik nagy hibája, hogy túllicitálják egymást. Ha a főzésről-sütésről van szó, vagy a gyermeknevelésről én sosem szerettem ezekről beszélni, mert tudtam, hogy úgy is túltesznek rajtam, s az, hogy tisztába tettem a gyermekem, az nem volt napi téma nálam, jobban érdekelt egy-egy könyv és azok gondolata, azonban ezekről már végképp nem tudtam beszélgetni, mert ismét kinéztek maguk közül így egyedül maradtam a gondolataimmal. De még így is jobb, mint képmutatóként élni! Agnes Beguin verse jut az eszembe, hogy figyelj rám és hallgass meg. Manapság már meg sem tudjuk hallgatni a másikat nagyon összetett téma ez, kedves Éva örülök, hogy felraktad.

 Sajnos én egy kicsit negatívan látom ezeket a dolgokat, de azért leírom, hogy hogyan. Nekem azt hiszem az a legnagyobb bajom, hogy már nem bízom senkiben, éppen ezért nagyon nehezen nyílok, meg tehát marad a mindennapi, "semmitmondó" felületes beszélgetés, akikkel tudnék beszélni másról is, azok messze vannak, vagy nem akarnak velem, csak mindennapi dolgokról beszélgetni. Azt hiszem, kicsit bezárkózunk nagyon sokan, magunkkal beszéljük meg, a "világ dolgait" Úgy, mint Éva! Talán saját hiba, talán nem. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, régen társasági embernek számítottam, aztán jött egy-két változás az életemben, és mindent megváltoztatott, engem is, de főleg a környezetemet, már nem vagyok az, aki voltam. A kommunikációt, ami egyébbként nagyon hiányzik, szinte elfelejtem lassan. Megoldás?


 Érdekes amiről írsz, de szerintem egy bizonyos tapasztalat birtokában mindenkivel tudni kell kommunikálnunk. Véleményem szerint az olyan embereket, akiket te említesz, fel lehet hozni a szintünkre. Ha nem sikerül, akkor le kell mennünk az ő szintjükre, és elképzelhető, hogy másik alkalommal már sikerülni fog. Ha még találkozol velük?
Én igazából nem csalódtam senkiben, mint ahogy ezt Maresz írja, mégis bezárkózóvá válok lassan. Ennek oka az, hogy amióta nem járok már el dolgozni, kevesebb alkalmam van a kommunikációra. Szinte marad a családdal és barátokkal való vélemény csere. Ha időnként találkozom is ismerősökkel, akár jót is beszélgetünk,...de többnyire arról, ami a másik felet érdekli. Egy idő után elköszönök, mert megunom hallgatni, pedig érdeklődéssel teszem. Az után döbbenek rá, hogy azt meg se kérdezte, velem mi van? Azok a nők különösen fárasztanak, kiket a Kiki is említ, -- ők egyfolytában képesek beszélni, neked csak bólogatni kell. Kezdem azt hinni, már nem is létezik egymásra figyelés, csak mindenki mondja a magáét, és ez úgy, ahogy írod Éva, a napi problémákból áll. Magdi szóvá teszi a rohanást, mint hibás elemet a beszéd hiányáért. És tény, hogy a családtagok kommunikációja is sok esetben hiányos vagy hibás. Így viszont sokak számára marad egyedüli kommunikációs forrásként az internet....és a társasági oldalak


 Engem is elgondolkoztat ez a kérdésed, mert az se jó ha túlzottan bezárkózol és az sem ha túlzottan nyílt vagy, isten tudja, de ez a világ igencsak szövevényes, s nem árt az óvatosság..., soha nem gondoltam volna, de ma már tudom a környezetemben nem találtam barátokat, bár egykor voltak, s elárultak engem és a családomat, de ez egy másik történet...! Viszont vannak barátaim a távolban, akik ha csak egy jó beszélgetéssel is, de segítenek, csak azt sajnálom, hogy tényleg messze vannak tőlem, legalábbis távolságra! De azért így sem vagyok egyedül, hiszen napi kapcsolatban vagyok velük, s nagyon jó ha megbeszélünk mindent! Igaz időbe telt míg Én is "helyre" dobódtam e téren! Mindenesetre többen több szemszögből látjuk a kérdést! Üdvözlettel Orsolya

 Érdekes, amit írsz, hogy "lemenni az ő szintjükre". Elgondolkodtam ezen. Számomra családon belüli gond is, hogy nem értik mindig, amit mondok. Legnagyobb gondom, ezt már tudod, a saját lányom. Nehéz vele megértetni sok mindent. Próbálom. Irtózatosan nehéz vele a kommunik..., én egészen másról beszélek, de ő már gondolatban máshol van, a válasza már nem arról szól, amiről beszéltünk... csapong. Neki más a fontos. Nem koncentrál. Behozni azt, amit egyszer-kétszer... sokszor elmulasztottam,.... esetleg, nem lehet. A bezártsága - már nem tudok nyitni felé, mert sok egyéb köti le az én figyelmemet is -, sem oldja ezt a kettőnk közti feszültséget. Ehhez kellett volna, kellene egy külső segítség? Egy tolmács! :-)


 Az is érdekes, amit te írsz. A saját családodon belüli kommunikációd, --vajon miért nem értik meg, amit mondasz?
A lányodat te ismered a legjobban, és meg kell találnod vele a párbeszédet. Ha csapong közben, annak is oka van.
Van egy olyan érzésem, ahogy ebből a néhány mondatodból számomra kiderül, hogy elbeszéltek egymás mellett. Mindenki mondja a magáét. Írod is, hogy neki is más a fontos,...és a te figyelmed is sok más köti le. Beszélgetni csak egymásra figyelve és érdeklődéssel lehet. Az odadobott szó nem talál értő fülekre.
És szerintem segítséget kérni sose késő. Minden Családsegítőben van pszichológus, akinek a segítségét ingyenesen igénybe lehet venni.
És igen, akivel beszélgetek azzal általában, kezdetben nem vagyok egy "szinten", de megtehetem hogy lemegyek az ő szintjére és felhozom, ha ez nem sikerül, akkor lejjebb maradok én is....vagy pedig ő hoz föl engem a saját "szintjére", esetleg lejön hozzám, az én "szintemre".
Legyél nagyon türelmes a lányoddal, és mégis próbálj meg nyitni felé. Hiszen most már több időtök is van egymásra. Meg fogod látni, változni fog a viselkedése. Szeretettel üdvözöllek.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: