Különös karácsony
2021. december 19.
Égjen hát tovább, égjen minden szívben a szeretet lobogó tüze...
Van az az érzés, amit csak úgy kapok a hétköznapokban. Apránként. Gyűjtögetek, befogadok, raktározok, magamba szívom az emberi rezdüléseket, a félmosolyt egy idegen arcán, vagy a szemvillanását egy szerelmespárnak, vagy csak egyszerűen a puhán szállingózó hó látványát. Az a kis lélekdarab, mely bennem született meg, egyre csak telik, növekszik, tágul, szét, minden irányba, egyre tovább és a sodró érzések hömpölygő árja lassan kimossa belőlem a rosszat, a fájdalmakat és hiszem, hogy mindenkiből ugyanúgy, ha megérinti az a megnevezhetetlen valami, ami engem is. Én nem láttam a végét! Én nem tudtam mi történik, amikor túlcsordulok! Én sokkot kaptam! Nem vagyok bolond, csak égek a vágytól, hogy más is érezze, hogy adhassak valamit, amit évek óta magamban tartok! Azok az apró eseménylenyomatok beíródtak a szívembe észrevétlenül és megállíthatatlanul becsapódtak egyenként és egyszer csak felrobbant bennem mindez, mint egy csodás tűzijáték és betölt, elborít, ellep, bizsereg a bőröm tőle, borzongok és legszívesebben örökké elmerülnék benne! Hiába vagyok egyedül, hiába ülök itt és csak a monitor bámul vissza rám, egyszerűen teli torokból kiabálnék, miriádnyi porfoszlányra esnék szét, hogy mindenki részesülhessen belőle, hogy másokat is belepjen, magával ragadjon és melegítsen. A szenvedőt, a beteget, az árvát, a szegényt és a gazdagot, mindenkit, mert tombol bennem! Úgy érzem meghasad a tudatom, meghasadok vele én is, ha nem adhatom át, nem írhatom le és nem nyújthatok belőle mindenkinek! Millió fokon ég és én boldogan visszaadom az ajándékot! Ez egy valódi szeretetrobbanás! Nem tudom miért most történt, de itt az ideje, hogy széttárjam a kezem és magamhoz öleljem a világot! Mindenkit, titeket, őket, az összes embert, aki létezik, aki elfér idebenn, aki csak egy pillantásra méltatja ezt a varázslatos erőt! Égjen hát tovább, égjen minden szívben a szeretet lobogó tüze, az örök fény, az örök csoda, melyben hinni kell! Én tudom, hogy megőrzöm, még akkor is, ha néha elhalványul a remény, de soha többé nem engedem, hogy eltakarják a felhők vagy a sötét gondok! Jönnek még bajok, ezer talán, de én potyogó könnyekkel, továbbra is boldogan várom az apró csodákat, melyekből táplálkozom és százezerszer fizetem vissza, mert szeretek! Mert én ettől több vagyok! Egyszerűen nem foszthatok meg senkit ettől az érzéstől, ez mámorító. Ez mindennél fantasztikusabb. Én érzem! Érzed te is?
- Xaide -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.