Kutyaharapást szőrével, avagy virtuális randik
2011. január 9.
- Nagyon nehezem bírom mostanában András hiányát, tudom, sok a dolga. Állandóan virtuális randizom valakivel, mert keveset tud velem lenni a kalandorom. Szörnyen rossz vagyok?
- Szerintem a szerelem hiányát viseled nehezen...
Nem vagy rossz. Érintésre vágysz, amire mozdul
a belsőd és nem akarsz olyan érintést, amire
néma marad vagy tiltakozik is netán a tested.
Értem.
A megoldást nem tudom...
- Ismersz... ez így igaz...
- Én is ilyen voltam, azért tudom milyen.
Ez nem lehet bánat, édes lányka,
nem bánatra születtünk,
arra minek?
Boldogságra, örömre...
az érintés szépségére
mert az embernek az ad szépet,
és az állatok jó részének is,
de azt hiszem ez már viszont az ember bűne...
na jó most nagyon leegyszerűsítettem.
Mindegy :-)
A szerelem, ajándék,
az élet egyik legcsodásabb ajándéka,
és talán épp azért olyan illanó...
azt is tudom ritkán adatik meg...
lángolások, varázsok többször
az is szépséges,
de az elbájoló varázs ami mélyen
egész lényünkre ül, az ritka kincs,
ha megadatik meg kéne becsülni,
és nem erőszakkal kivájni magunkból
bármiért is...
- Bármiért is... - visszhangzik bennem...
- Milyen is ez,
most elvileg nem vagy egyedül,
és tán mégis jobban mintha egyedül lennél...
Fényre törekedni az élet rendje,
de ez szinte mindig csak mások "élete" árán lehetséges,
szűk a világ....
Édesem, nem vagy ápoló apáca,
ha kegyetlenségnek tűnik, hangzik, akkor sem,
de ha az akarsz lenni, természetesen lehetsz,
de akkor valóban az legyél.
Semmiben nem jó a töredék.
Hisz minden és mindenki a teljességre született,
igaz, tán senki sem éri el,
de mégis.
Nem tudom,
semmit sem tudok,
csak azt, hogy az élet elillan,
és egy idő után a determináló erősödik fel
valami különös rend?? folytán
Hozzászólások
időrendi sorrend
"Milyen is ez,
most elvileg nem vagy egyedül,
és tán mégis jobban mintha egyedül lennél..."
Sosem Vagy egyedül, önmagunkban vagyunk teljesek és tökéletesek.
A többiek csak kísérők, akiket magunk mellé hívunk, vagy észrevesszük, most épp bennünket választanak. :)
most elvileg nem vagy egyedül,
és tán mégis jobban mintha egyedül lennél..."
Sosem Vagy egyedül, önmagunkban vagyunk teljesek és tökéletesek.
A többiek csak kísérők, akiket magunk mellé hívunk, vagy észrevesszük, most épp bennünket választanak. :)
Kicsit ismerősnek tűnik, aki megfogalmazta ezeket a gondolatokat. :-)
Nos, igen. Nagyon bölcs gondolatok. Nagyon-nagyon...