Leírt korosztály
2017. február 11.
Néhány napja foglalkoztat a gondolat, hogy ezzel a címmel írok egy szösszenetet, mert nyugdíjasként mindenütt azzal kell szembesülnöm, hogy felesleges vagyok, akit el kell tartani, stb, stb.
Addig nem izgatják az embert a neten olvasott hírek és álhírek, mint pl, a főpolgármester szerint a fővárosi nyugdíjasok 8 milliárdba kerülnek a BKK-nak, mivelhogy ingyen utazhatnak a tömegközlekedési eszközökön. Azt persze nem teszi hozzá a szentem, hogy a céget minden évben az adóforintjaninkból kell feltőkésíteni, mert onnan is kifolyik a pénz, mint a lyukas zsákból, és akkora vízfeje van a cégnek, amibe beleférne egy kisebb tenger, mert ott vannak állásban - jó nagy fizetéssel - a sógorok és a komák.
NO, szóval, ami a gond, az a szomszédasszonyom, aki alig múlt 70 éves, több betegsége mellett Parkinson kóros, egyre csak gyengül, valószínűleg a decemberi epeműtétje sem tett neki jót.
Egyedülálló, egész életében a két húga három gyerekét istápolta, nem is akárhogyan. Most, amikor gondozásra szorulna, a gyerekek - 40 évesek - nem érnek rá rendezni az ügyeit. Már képtelen főzni, össze-vissza szedi a gyógyszereit, lassan eljut abb az állapotba, amikor állandó felügyeletre szorul.
Jó, figyelek rá, de bizonyos dolgokat a családnak kell rendezni. Csakhogy nem teszik. A kisebbik húga eleszi előle az ételt, amit viszek neki, a másik meg telefonon sem hívja fel, és a három unokahúga - , hiába hívtam fel őket, hogy lányok, baj van a nagynénétekkel. akiknek a tanulmányi költségeit mindet ő fizette - még arra sem érnek rá, hogy hétvégén megnézzék, mi van vele.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nincs mit szépíteni, az idős ember here a társadalom nyakán!
Pussz,
Tündér