Lekváros bukta
2012. október 19.
Holnap megyek haza Anyukámhoz, sütöttem süteményt, hagyományos kelt tésztából, lekváros buktát meg túrós táskát, és, hogy sós is legyen, összedobtam egy tepsi vajas pogácsát.
A konyhám megtelt illatukkal.
Jött a vízóra leolvasó hölgy, megkínáltam a süteményből. Kényelmesen nekiültünk és megkóstoltuk, milyen is lett.
Nem sikerülhetett rosszul, mert a somogyi nagymama lekváros buktájára emlékeztette, amelynek ízére még gyerekkorából emlékezett.
Beszélgettünk vagy negyed órát, evégre ennyi pihenő mindkettőnknek kijár.
Elköszönt, becsuktam mögötte az ajtót és eszembe villant, hogy miért is csodálkozom, amikor a tészta gyúrásakor kezemben a jászkunsági nagymamám mozdulatai köszönnek vissza. Kisgyerekként sokat vigyázott rám, s mindig a sarkában jártam, ő csak tette a dolgát, kenyeret sütött, etette a jószágokat, kapált a kertben, ebédet főzött, süteményt sütött, levárt főzött, mosószappant készített, meszelte a gangot, gyümölcsöt aszalt, szelelte a babot, mindegy volt, csak adjon nekem valami tennivalót, még ha "munkám" felesleges volt, akkor is.
Azóta eltelt vagy ötvenöt év, mégis tisztán emlékszem erre az időszakra.
És olyan csülkös bablevest, mit nagyanyám főzött, azóta sem ettem. Hiába próbálom visszacsalogatni azokat az ízeket.
Biztos a pirospaprika miatt nem sikerül.
Mert a kertben termett fűszerpaprikát is mindig együtt fűztük fel, akasztottuk ki a grádicsra száradni, utána kiválogattuk, egyiknek kiszedtük a magját, a másiknak nem, egyiket durvára daráltuk, a másikat közepesre, vagy egészen finomra, és a vászonzacskókban, a száraz kamrában, elálltak azok az újig.
Azt csak nagyanyám tudta, hogy melyik ételbe melyiket kell tenni.
Erre már bizony nem emlékszem, ahogyan azt sem tudom, hová lett a paprikadaráló.
Ám a régi ízek, illatok, mozdulatok megmaradnak bennem, amíg csak élek.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Bizony így van ez, hogy a gyerekkorunk ízei valamiért soha nem jönnek vissza, de azért mi nem adjuk fel.
Pussz,
Tündér
Válasz erre: Müszélia
megyek hozzátok, sűrűn leolvasni a vízórát.
Válasz erre: zsoltne.eva
Látod? Ha ezt előbb olvasom, mint elkezdek veled csevegni, már sokkal többet tudtam volna... De így is jó volt olvasni, utólag... :-)
Már több írásodból is tudom, hogy szereted a kelt tésztából készülteket! Szeretnék neked egy nagyon finom receptet adni, - amennyiben szereted a káposztát!
Tehát: A káposztát lereszeljük, lesózzuk, - félre tesszük. Egy félóra múlva kinyomkodjuk, - megdinszteljük! A tészta, - mint a buktáé! Édes kelt tészta!A kinyújtott, kockára vágott tésztaszeletekre a puhára párolt, borsozott dinsztelt káposztát halmozunk! Összehajtjuk, - mint a buktát! Tepsibe rakjuk és a tetejét lekenjük tejfölös tojással! Szép pirosra sütjük! Hidegen - melegen kitűnő!
Én a paprikát mákdarálón őrlöm!
Pussz: emillio
Válasz erre: emillio
Kedves Yolla!
Már több írásodból is tudom, hogy szereted a kelt tésztából készülteket! Szeretnék neked egy nagyon finom receptet adni, - amennyiben szereted a káposztát!
Tehát: A káposztát lereszeljük, lesózzuk, - félre tesszük. Egy félóra múlva kinyomkodjuk, - megdinszteljük! A tészta, - mint a buktáé! Édes kelt tészta!A kinyújtott, kockára vágott tésztaszeletekre a puhára párolt, borsozott dinsztelt káposztát halmozunk! Összehajtjuk, - mint a buktát! Tepsibe rakjuk és a tetejét lekenjük tejfölös tojással! Szép pirosra sütjük! Hidegen - melegen kitűnő!
Én a paprikát mákdarálón őrlöm!
Pussz: emillio
ki fogom próbálni!
És nagyon köszönöm.
Pussz: Yolla