Levél Anyósomnak
2011. január 13.
Értelek én, hogyne értenélek, csak elfogadni nem tudom. Nem tudom elfogadni, hogy miközben a szemembe barátságot és megértést mutatsz, addig a hátam mögött egészem mást gondolsz. Mert tudom, hogy így van. Nagyon régóta tudom. Tudod, tudok olvasni a ki nem mondott szavakban, tudok olvasni a kérdésekben, a gesztusaidban, és azok teljesen mást mondanak, mint a kedveskedő szavaid.
Elvettem, talán így érzed, elvettem azt, ami Neked a legfontosabb volt. Pedig még ebben sincs igazad. Nem vettem el Tőled semmit, mert soha nem adtad igazán nekem. Ő a Tiéd! Én csak kölcsönkaptam. Kölcsönkaptam, hogy kis ideig társam legyen az úton, de soha nem lehettem olyan befolyással Rá, mint Te. Eleinte még fájt is egy kicsit. Fájt, hogy a Te szavad erősebb, mint az enyém. Fájt, hogy még az én kincseimről is Te döntesz, de beletörődtem. Ma már csak mosolygok, ha néha próbálsz beleavatkozni. Megtanultam, hogy taktikus legyek, mert ellenedben csak így érhetek célt. Ne haragudj ezért. Meg kell, hogy értsd, hiszen Te is nő vagy! Tudod, nekem is a gyermekeim a legfontosabbak. Értük még Veled is szembeszállnék!
Nem akarok háborút, annál sokkal jobban tisztellek, csak azt szeretném, ha megértenéd: Mindannyian átutazók vagyunk. Nincs jogunk birtokolni, nincs jogunk kisajátítani senkit. Kívánom, hogy találd meg a boldogságodat az életben. Kívánom, hogy ne csak a telet, a sötétséget vedd észre, hanem a tavaszt, a napsütést is!
A bejegyzést írta: Nurse
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Anyós fronton nekem nagy szerencsém van, de látom, te meg okosan kezeled a nehéz eseteket is.
:-)