Ma délután

2022. május 10.

Vissza a naplóhoz

2018. március 22.-i jegyzet:

altatták el a Margót. Megkapta előtte a jól megérdemelt halas konzervet, be is falta. Nem sikerült magam tartani, pedig egész délutánig higgadt voltam és úgy tűnt, menni fog. Pont akkor borult ki a bili, amikor a leginkább fegyelem kellett volna, szép volt Arnold! -.- Hová lett a fegyelmezett oldalam? Vele akartam lenni, hogy nyugodt legyen, ehelyett amint megjött a doki, kimentem, mert éreztem, hogy zuhanni fogok. Elköszöntem még előtte, de nem így terveztem. Kell pár nap most is, hogy viselhetőbb legyen, de annak örülök, hogy nem szenved mégtöbbet. Hiányozni fog a kis kettyós. :-D Már jó helyen van és ez a legfontosabb!

Ma voltunk a háznál az apámmal, meg a Janival, mert a hétvégén, vagy a jövőhéten megcsinálja a mosógép, meg a tusoló kiállását és meg akarta nézni, hogy mit kell megvenni. Nemsokára lehet kezdeni a kád kiszedését és a tusoló kialakítását. Üvegtégla lesz a fala és nem zuhanytálca, hanem járólap lesz az alja, abba lesz a lefolyó építve.

Megúsztam egy utat a balesetire.
Ha belépünk a kapun, egylépésnyi beton van csak, aztán már a pinceajtóra lépünk. Nem volna ez gáz, ha nem egy ősrégi, szarrá száradt faajtó volna, az egyik szárnyán elrozsdásodott zsanérokkal. Fenntartásokkal szoktam ránehezedni. Beázott a pince, jó ~ 30-40 cm víz állt bent, mert az egyik szellőző az utcafelőli oldalon van és a sok eső, meg olvadt hó ott befolyik. Majd megszüntetjük és máshová kerül, ahonnan nem tud beázni a pince. Kiszivattyúzta pár napja az öregem a vizet, aztán nyitvahagyta a pinceajtót, hogy szellőzzön-száradjon. Rosszul járt volna egy éjszakai betörő, mert a kapun belépve a 2. lépéskor olyat zúgott volna a lyukba, hogy ihaj. Ügyködtek a Janival, aztán megkért apám, hogy csukjam vissza a pinceajtót. Visszacsuktam. Mikor indultunk vissza ide, ráléptem az ajtóra, az meg beesett a pincébe és vele együtt majdnem én is. Az volt a mákom, hogy a Jani is velünk volt, mert az öregem éppen a kaput nyitotta és nem ott állt, ahol én, nem ért volna el - ez egy ~ 2 m hosszú, téglalap alakú lejárat, az ajtó is értelemszerűen hosszú rajta, egyik vége a kapunál van 2 lépésre, a másik nyilván odébb és én ott álltam, a Jani meg mellettem. Jó volt a reflexe, meg volt lélekjelenléte és utánam kapott, így megúsztam a nagy zakózást és esetleges törést csupán lehorzsolt lábszárral és megrándult karral. Próbálták visszatenni az ajtót, de az utolsó valamirevaló zsanér mondta fel a szolgálatot, attól esett be.

Kaptunk egy konyhaszekrényt, meg én egy kanapét. Már csak szekrénysor fog kelleni nekem, ha úgy lesz pénz.

Ma hoztak fát is.

Elvileg a jövőhét elején megkapjuk a birtokbavételi papírt is, azzal már intézkedhetünk. A tv-t és netet is úgy tudjuk beköttetni. Jó lesz már, ha át tudunk költözni, mert itt egyszobában vagyunk 1,5 hónapja és nehezen viselem az öregem igénytelenségét, meg nagyon horkol és sosem tudok rendesen aludni. A magánszféra is nagyon hiányzik. Lehet, hogy kamionnal fogunk költözni, a Jani ismerőse talán segít. A fülem kettéállt, mikor meghallottam, ugyanis az egyik vágyálmom és a bakancslistám egyik pontja a kamionon utazás. Tetszenek. Eddig kilátásban sem volt, hogy valaha is kipróbálhatok egy olyan monstrumot. Ez sem biztos, de esélyes.

Az öregem és a Gabi megint jófejek voltak. Beszélgettek telefonon, de kihallatszott a Gabi hangja és így értettem mit beszélgetnek. Szóbakerült a ház, meg hogy én vagyok a tulajdonos, a Gabi pedig a haszonélvező (apám így biztosította be, hogy a halála esetén a 'család' ne tudja megkaparintani a házat) és kihallatszott az is, amikor a Gabi azt mondta, hogy "én nem '2 évre' tervezek, mi lesz ha az Arnold hamar meghal?" Aztán hogy mi lesz, ha nem velem, hanem vele történik valami? Erre apám azt mondja "veled ne történjen semmi, az rosszabb volna." (Kösz', fater!)

A bejegyzést írta: Arnold91