Ma kemény nap volt

2022. december 13.

Vissza a naplóhoz

2022. június 30.-i jegyzet:

Sémadrámán és egyéni terápián is mindenkit padlóra küldtek. Engem most először, viszont annyira nem estem szét, mint néhányan, még a 'roham' szintjét sem értem el. Van egy csaj, aki szó szerint visítva sír olyankor. Durva, hogy valaki ennyire elveszít minden kontrollt, igaz a borderline pont a kontrollvesztettségről (is) híres, bár van az a típusa, amiben elfojt az ember egy csomó mindent (az az ún. csendes borderline, ami nekem, meg a csoportból egy másik srácnak van), mert az elfojtás séma (is) működteti az embert és csak időnként robban ki a felgyűlt cucc. Ellentmondásos, hogy egyfelől túlkontrollált az ilyen ember, másfelől viszont képtelen kontrollálni dolgokat. Stabilak vagyunk az instabilitásban. :-D Eltérő, hogy kire mi hat roham alatt. Ahogy láttam van akit beszéltetni kell, van akit nyugtatni, van akit csak hagyni sírni, van akinek mondogatni kell, hogy egyenletesen lélegezzen (abbamaradjon a hiperventillálás), meg olyan is van, ahol azonnal gyógyszer kell, ez volt ma az egyik csaj esetében. Hogy értse a kívülálló, miért fárasztó fizikailag is, mentálisan is egy ilyen 'roham', leírom milyen. Először azt kéne tisztázni, hogy mi is ez; sírógörcs, ami az intenzitása miatt fizikai tünetekkel is jár és azért emlegetik rohamként, mert rátör az emberre és mert heves. Ahogy látom, nagyjából ugyanaz játszódik le mindenkinél. Értelemszerűen a saját példám alapján tudom leírni, hogy milyen. Időnként a semmiből kap el (ami ebben a formában nem igaz, mivel nyilván van oka mélyen, meg kevésbé mélyen eltemetve). Nem tudja senki - mert ha jön, félrevonulok - és ide sem szívesen írom le, hogy min is megyek át olyankor. Erős nyugtalanság és szorongás kap el előtte, emellett rámtelepszik egy elviselhetetlen mértékű súly és keserűség. Nem működik az önkontroll, mint máskor, ezért kirobbanó formában érzi magát a kín. Nem tudom kontrollálni azt a heves tehetetlen dühöt és keserűséget, amik átvették az irányítást. Olyankor félig itt sem vagyok fejben, csak rohadt erős lelki fájdalmat érzékelek, azzal párhuzamosan azt is, hogy be fogok kattanni attól is, meg a rengeteg szar gondolattól izzó agyamtól is. Annyira erősen törnek felszínre különböző érzelmek, hogy nem tudok irányítani, akármennyire próbálok. Minden erőmmel próbálok higgadni, de ha egy másodpercre sikerül is féken tartani az őrületet, a következő pillanatban újra felülíródik minden kontroll. Egy ponton lezsibbadnak az ember karjai, hányingere van a felkavarodott bélés miatt, kínjában előre-hátra ringatódzik, mint egy kettyós ('Csernustól' megtudtam, hogy ez a ringatódzás egy automatikus, csecsemőkorba visszavezethető önmegnyugtatási mechanizmus, ami a gyerek módban rekedt személyiségrészből indul ki), aztán elkezd az ember hiperventillálni a görcsös sírás okozta rendszertelen levegővételtől, már amennyi levegőt kap a kiborulás mértéke miatt. Ugyanezeket látom a többieknél is. Komoly, amikor a nagydarab, kigyúrt srác ilyen állapotba kerül. Régen rám nem volt ez jellemző, néhány éve kezdődött. Nagyon szánalmas állapot, ezért sem engedem tudni és látni a környezetemnek, ide is csak azért írom le, hogy akinek van érintett a környezetében, az megértse, hogy mi történik az illetővel. Fogalma sincs a környezetemnek arról, hogy időnként részem van ilyen őrületben, mint ahogy arról sincs, hogy mi zajlik bennem úgy általában. Mentségemre szóljon, hogy nem sűrűn (hónapokig, de van, hogy egy évig is nyugi van) fordul elő ez a téboly és az is önkéntelen. Ugyan sokéve nem falcolok a Tesóm miatt, de mielőtt az életem része lett, az is jellemző volt 'roham' alatt, vagy után és nemcsak azért, hogy a lelkit fizikai fájdalomba ültessem át (amíg fizikai fájdalomra figyel az agy, addig a lelkire nem tud), hanem az öngyűlölet miatt is. Ezt szintén azért említettem meg, mert sokan nem értik miért árt magának a magamfajta. Ettől még persze gáz, de az oka ez. A 'rohamra' visszatérve; amint kicsit csitul a vehemencia és végre visszanyerem a józannak nem mondható eszemet, ezzel együtt pedig az irányítást is részben, tudatosan próbálok higgadni. Van, hogy addig megismétlődik 2-3× a téboly, de aztán rövidebb/hosszabb idő múlva lehiggadok (a kimerültség is segít ebben) és totál kiürülve lesek ki a fejemből. Régen ilyenkor figyeltek be a nyugtatók (egy idő után nem az előírt mennyiségben), de az is a Tesómnak köszönhető, hogy le tudtam rakni. Nálam előbbiek szerint zajlik ez a borderline-hoz köthető 'roham' és ez még lightos verzió. Mint mondtam, az egyik csoporttag szó szerint visítva sír, tépi a haját, karmolja magát, öklendezik, fulladozik, stb., az egyik srác is hangosan sír, a falba veri a fejét, stb., szóval elég durva. Kívülről úgy tűnhet, hogy elmentek otthonról az embernek, de valójában csak annyi van, hogy marhára vergődik a saját poklában és nem tudja kezelni, meg kontrollálni az őt elárasztó különféle erős érzelmeket. Van, amikor egyik pillanatról a másikra csap földhöz, ahhoz ún. trigger kell, mint a múltkor, általában azonban egy lassabb folyamat eredménye. Először még csak a szokásosnál is antiszociálisabbá válok, ezzel párhuzamosan érdektelen leszek egy csomó minden iránt (a kedvelt dolgaim iránt is), meg elkezdek kiüresedni, de közben mégis érzem, hogy túl sok a fos és belekattanok a nyomásba. Elkezdek beszűkülni, nem bírok koncentrálni, gondolkodni, kommunikálni (még a Tesómmal sem) és rohadtul idegesít ez, de nem én irányítok. Ilyenkor valami tompa, világtól félig eltávolodott vegetációban érzem magam egy darabig (napokig, vagy tovább), mintha bezáródnék a saját elmém fogságába, aztán beszűrődik a lelkivilágomat daráló sokminden és ilyenkor annyira telítődve érzem magam, hogy banális szarságokat is mázsás súlynak érzékelek és ordítani tudnék, hogy egy szót se többet, egy nesz se legyen körülöttem és semmilyen inger ne érjen, mert megkattanok már mindentől. Apám a mestere a súlyok rámaggatásának és ilyenkor pláne nem hiányzik a többlet teher, de ha ilyenkor pakol rám, valamilyen formában robbanok. X ideig a fentiek szerint vegetálok, aztán egyszercsak átkattan valami és a fent lefestett 'roham' formájában törnek fel a dolgok. Nagyjából így történhet másoknál is ahogy láttam, a fizikai része legalábbis majdnem mindenkinél ugyanúgy nyilvánul meg, ezért van az, hogy a mai séma- és egyéni terápiák okozta 'rohamokban' úgy kimerült fizikailag is, mentálisan is a banda, hogy mostanra zombiként kóvályognak a folyosón, mindenki emészti a mai napot, illetve alszanak, mert az is egy megküzdési mód. Mint mondtam, én nem értem el (rajtam kívül 2-en szintén nem) a 'rohamként' emlegetett kiborulási szintet, de nekünk is van mit lecsendesíteni idebent. Ma is látszott az a közösségi háló, amit a spárgával is szemléltetett a doki az első ülések egyikén. Jólesik mindenkinek a törődés, amit a személyzet, vagy a többiek nyújtanak és marhára fog hiányozni otthon, ebben ma egyetértett az egész banda, mert kivétel nélkül mindegyikünknél játszik az otthoni törődés- és szeretethiány, meg a társas magány. Többen mondták a csoportos ülésen, hogy tartanak a megbetegítő, közönyös környezetükbe való hazatéréstől, akinek pedig volt lehetősége elköltözni, az vagy a magánytól tart, vagy attól, hogy visszaesik. Most tart ott a terápia, hogy a kényes részekben turkálnak (nálam nem jutottunk le oda a blokkok miatt, de ma a napokban telibekapott gyenge pontot tovább piszkálta 'Csernus'), aztán összeraknak bennünket a jövőhéten, mivel 7.-én már megyünk haza. Olyan ennek a terápiának a hatása, mint amikor a Himalájában lévő szentélyhez akar kb. 1000 lépcsőn feljutni az ember, de mivel hegyes-völgyes a táj, néha előfordul, hogy a már megtett úthoz képest átmenetileg lefelé, vagy egysíkban vezet az út, de aztán visz tovább felfelé a célig. Visszaesés, stagnálás, meg haladás váltakozik, aztán eljut majd mindenki a célhoz. Én nem nagyon haladtam, mert szét sem tudtak szedni. Ez a mai kb. félórás, nem túl heves kiborulás semmi sem volt, nem értünk el túl mélyre és 7.-től mostanáig nem is hatott rám a terápia, szóval vagy alkalmatlan vagyok rá, vagy vissza kell jönnöm olyan állapotban, amikor szarul vagyok, mert olyankor a blokkok és az önkontroll is oldódnak. Most olyan, mintha egy páncélajtón próbálnának bejutni. Ma egyéni ülésen 'Csernus' kimondta az összes érzést, gondolatot, ami itt van bennem (olyanokat is, amiket ki sem mondtam, sőt, magam sem tudtam, hogy az van bennem, de rávilágított), a működésem összefüggéseit, az egész rohadt életem összes nyomorát és miértjét. Persze a fater is téma volt és mivel ő, meg az életem két gyenge pont (van még egy-kettő, de azok most nem voltak terítéken), ezért eltaláltak a mondatai. Ahhoz képest nem is szedett nagyon szét, de ha szar időszakban érnek azok a megvilágítások, igazságok, megerősítések, ma a 'rohamosok' táborát erősítettem volna. 3 hete 'ismer', de profin belémlát, pedig mint mondtam, a falaim és blokkjaim nem tudtak az útból eltűnni, szóval csupán egy kis részletét látja annak, ami bennem van. Volt ma autogén tréning óránk, mert a mindfulness oktató beteg lett. Az autogén tréning is olyan, mint a mindfulness, mert az is egy önmegnyugtatási mód, szorongáskor hasznos. A relax és az imagináció keveréke, olyan mint egy vezetett meditáció, csak itt nem a szaki, hanem maga az egyén vezeti magának. Le tudja lazítani az összes testrészét, amitől oldódik a feszültség. Nem volt olyan szar ez a nap a fentiek ellenére, ugyanis szabadidőmben jót dumáltunk a fogadott Tesómmal, meg azt mondta, hogy érzi és látja az erőfeszítéseket, amiket azért teszek, hogy változzak, ezáltal jól működjön a barátság. Örülök ennek a visszajelzésnek! Motivál is, meg legalább ezen a téren nyugodt lehetek.

A bejegyzést írta: Arnold91