Ma reggel

2022. október 29.

Vissza a naplóhoz

2021. augusztus 13.-i jegyzetem:

nekiláttam a tüzelésre félrerakott faanyagokat rendberakni, mert csak be voltak hányva a tárolóba. A meló egy lélegzetelállító pillanattal zárult, amikor is sikerült magamhoz rögzíteni egy százas szeggel egy kb. 1,5 méter hosszú deszkát. Már csak a hó hiányzott alólam, ugyanis sikerült egy sílécre szert tennem, legalábbis úgy néztem ki. Páratlan élményt nyújtott - szó szerint, mert természetesen csak az egyik lábamra szereltem fel. Mikor újra kaptam levegőt, anyázások és nénikézések, meg egy nagy levegő közepette kirántottam a cuccot. Az volt a mákom, hogy nem teljes súllyal nehezedtem rá, meg hogy vastag volt a cipőm talpa, de még ígyis jutott az én talpamba is a bökésből, sacc/kb. 2 cm-re fúrt bele. Elindultam befelé a házba, de akkor már éreztem, hogy melegség veszi körbe az egész talpamat. Levettem a cipőt-zoknit, amik csupa vér voltak, az volt az a meleg. A fater tiszta ideg volt, hogy elvérzek, meg tetanuszt fogok kapni, stb. Mondtam neki, hogy nyugi van, de semmire sem mentem vele, mert pánikolós. Nem nagyon akart elállni a vérzés, pedig elkezdtem jegelni, gondoltam kapóra jön a Raynaud, mert az érgörcs majd megoldja a problémát, de azonkívül, hogy valóban csitult, nem maradt abba. Amennyire tudtam letakarítottam, de vérzett tovább és addig Betadinozni sem tudtam. Szólt a fater a Janinak, hogy vigyen be a kórházba. Amíg vártuk, magasra tartottam a lábam, rákötött jégakkuval :-D, úgy végül továbbszelídült a vérzés és utána már csak szivárgott. Bekentem, bekötöttem, de mivel rozsdás volt a szeg, plusz ki tudja hány patkány ért hozzá abban a tárolóban, így én is jobbnak láttam a tetanusz elleni oltást felvenni (mert általában nem foglalkozom a sérülésekkel, de ez az a kategória, amivel muszáj volt). Berobogtunk a kórházba, majd a szokásos intézkedések után vártunk egy csomót, mire sorrakerülhettem. Elmondtam mi történt, meg az alapbetegségeket, közben cipő-zokni le, ágyra fel. Addigra kicsit megdagadt a talpam, mondtam is, hogy egy ilyen eset után egészen kisimultak a ráncaim, igaz hogy csak a talpamon, de oda se neki. Doki-asszisztens egyaránt röhögött egyet, közben sasolta a futóművemet és mondta, hogy ki kell takarítani, bár annak örült, hogy eléggé vérzett, mert azzal is tisztult, aztán jött a tetanusz injekció. A takarítást kibírtam röhögés nélkül, annyit mondok. Cefetül csípett. Ahhoz képest az izomba adott injekció nem is fájt. Cserélni kell majd a kötést és írt fel valami kenőcsöt, meg antibiotikumot, amit amúgy is kellene szednem a szívprobléma miatt. Azt mondta ne terheljem, polcoljam fel és jegeljem, ameddig a Raynaud engedi. Kérdeztem mennyi ideig tart a javulás, azt mondta minimum egy hét, mire jobb lesz, de mivel a keringésem rossz, pláne a lábfejemben, ezért el fog húzódni a gyógyulás. Remek. Mindegy, gyógyuljon, csak ez számít. A 'nyaralásból' nem tudom lesz-e valami, de ha igen, addigra csak javul annyit, hogy ne kelljen kihagynom. Elmennék én így is, de annak semmi értelme, hogy végigfekszem felpolcolt patával. Nem mondom, hogy nem fáj mostanra, de egyelőre bírom. Van itthon fájdalomcsillapító, ha kellene.

A bejegyzést írta: Arnold91