Magány gyöngye
2018. augusztus 26.
Harmatos fűszálak lengedeznek,
a csendben egymással beszélgetnek.
Mostanság hűvösek a hajnalok,
ezért reggel kicsikét vacogok.
De, tündökölők, mint a fénysugár,
lelkemet öleli a napsugár.
Trillázó garatú madár dala,
hol van még a kikelet szép hangja.
A köd araszolva fátylat ereszt,
fehérsége mindent bekebelez.
Tipegőn sétálgat a gondolat,
szív ritmusa így üzen fontosat.
S merengve kószál a tegnap tükrén,
a pillantás huncutul, íriszén.
Szívem mélyén melegség sugárzik,
magányosan, szunnyadón parázslik.
A szivárvány lelkemben sompolyog,
reményt hagyva pajkosan mosolyog.
Szeretet s boldogság jön a csöndre,
és gyöngyeit hullatja a földre.
2017. 02. 04.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet + szerkesztés
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.