újabb események régebbi események további események
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel

Mai fiatalság...?

2011. október 11.

Vissza a naplóhoz

Többször leírtam, hogy a tévében a híradó vetekszik a Kékfény című műsorral. Zömében rendőrségi hírek és katasztrófákról szóló hírek követik egymást.
Egy tegnapi hír azonban, nálam végleg kiverte a biztosítékot.

,,Meg akarta öletni az apját egy 16 éves balatonlellei fiú – azt mondja, azért, mert túl szigorúan nevelte. Az egyik barátját fogadta fel bérgyilkosnak. Azt mondta neki, hogy négy és fél millió forintot és egy autót ad, ha a saját boltjukban, amikor éppen nincs túl nagy forgalom, megöli az apját. A fiút végül egy másik barátja buktatta le. "

A hírhez nincs mit hozzátennem.

Ma reggel kaptam egy e-mailt. Azt hiszem, már itt a lapon is megjelent valamilyen formában. Sajnos nem veszít az aktualitásából, hadd osszam meg veletek.

,,Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak..."

A mostani fiatalokat mi neveljük/tük... :-(

pusz

A bejegyzést írta:

Hozzászólások

időrendi sorrend

2011. október 13. 22:56

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. október 13. 14:40

"remélem ez az apa adott egy olyat a kölöknek, hogy a fal adta a másikat....de azt is remélem, hogy utána megbeszélték a történteket. Mert egy pofon önmagában nem nevel...."

Az ilyesmiért manapság lecsukják az embert. Jobb az óvatosság.

Áááá, ez egy nagy tévhit és humbuk, csak,hogy lehessen ezzel is példálózni. Anyukát is nyugodtan puhíthatja apuka és sajnos a gyerekeket is jól el lehet verni, senki nem szól bele amíg nem történik tragédia. Családi ügy, mondja a rendőrség....És sokkal kiszolgáltatottabbak a gyerekek, mint azt gondolnánk....de ez már külön cikk lenne.
2011. október 13. 14:40

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. október 13. 09:48

Húúúú, ez kemény. Mármint a macska...
A cikkhez annyit, régen is megvoltak ezek, csak nem mondták be a tv-be és nem tudtunk róla. Higgyétek már el, a mostani gyerekek sem megátalkodottabbak, mint mi voltunk... Hiszen mi neveltük őket!! Pontosan erről van szó! Mások. A világ is más. Nem támadni kell őket, segíteni. Tudom nagy szavak, de ha belegondoltok az utóbbi 20-25 évben mennyi változás történt. Hiába születtek ők már ebbe, ha a szülők nem tudtak átállni. Nem volt könnyű a tudatmódosítók utáni tisztánlátás. Aztán egy ideje megint elkezdték adagolni a tudatmódosítókat....mi se tudunk mit kezdeni a helyzettel, nemhogy egy gyerek...
Persze azért nem azt írtam, hogy milyen helyes, aranyos és ügyes ez a srác, remélem értitek...és bár én soha nem bántottam a gyerekeimet, sőt engem se bántottak a szüleim, azért remélem ez az apa adott egy olyat a kölöknek, hogy a fal adta a másikat....de azt is remélem, hogy utána megbeszélték a történteket. Mert egy pofon önmagában nem nevel....

"remélem ez az apa adott egy olyat a kölöknek, hogy a fal adta a másikat....de azt is remélem, hogy utána megbeszélték a történteket. Mert egy pofon önmagában nem nevel...."

Az ilyesmiért manapság lecsukják az embert. Jobb az óvatosság.
2011. október 13. 10:32
Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
2011. október 13. 09:48

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. október 11. 09:22

Kedves Juli!

Felidézted bennem gondtalan, kiserdőbe csapatostul járkáló gyerekkoromat!
Köszi! :)

Hogy borzoljam a kedélyeket elmesélem, hogy kiskoromban egyszer egy döglött macskát húztam hazáig zsinóron. 12. ház volt a miénk a faluban, annyit húztam. Anyám akkor tényleg kiakadt. Akkor kaptam életem első és egyetlen szobafogságát. Azt hiszem egy napig tartott. De nem vittek orvoshoz, és nem fertőtlenítettek.

Puszik!

Húúúú, ez kemény. Mármint a macska...
A cikkhez annyit, régen is megvoltak ezek, csak nem mondták be a tv-be és nem tudtunk róla. Higgyétek már el, a mostani gyerekek sem megátalkodottabbak, mint mi voltunk... Hiszen mi neveltük őket!! Pontosan erről van szó! Mások. A világ is más. Nem támadni kell őket, segíteni. Tudom nagy szavak, de ha belegondoltok az utóbbi 20-25 évben mennyi változás történt. Hiába születtek ők már ebbe, ha a szülők nem tudtak átállni. Nem volt könnyű a tudatmódosítók utáni tisztánlátás. Aztán egy ideje megint elkezdték adagolni a tudatmódosítókat....mi se tudunk mit kezdeni a helyzettel, nemhogy egy gyerek...
Persze azért nem azt írtam, hogy milyen helyes, aranyos és ügyes ez a srác, remélem értitek...és bár én soha nem bántottam a gyerekeimet, sőt engem se bántottak a szüleim, azért remélem ez az apa adott egy olyat a kölöknek, hogy a fal adta a másikat....de azt is remélem, hogy utána megbeszélték a történteket. Mert egy pofon önmagában nem nevel....
2011. október 12. 13:01
Kedves Juli !
A számat elfelejtettem becsukni, miközben a soraidat olvastam. Igen, igen, igen !
Tényleg így volt a gyerekkorunk !És jó volt !
Szia: Viki
2011. október 11. 16:25
meg az az érdekes, hogy félig ki van takarva a képernyő, akkor meg minek közvetítenek ilyen eseményekről???!!!!
csak a brutalitás szóródik szét a lakásoban

:)
2011. október 11. 09:22
Kedves Juli!

Felidézted bennem gondtalan, kiserdőbe csapatostul járkáló gyerekkoromat!
Köszi! :)

Hogy borzoljam a kedélyeket elmesélem, hogy kiskoromban egyszer egy döglött macskát húztam hazáig zsinóron. 12. ház volt a miénk a faluban, annyit húztam. Anyám akkor tényleg kiakadt. Akkor kaptam életem első és egyetlen szobafogságát. Azt hiszem egy napig tartott. De nem vittek orvoshoz, és nem fertőtlenítettek.

Puszik!
2011. október 11. 08:39
Szia Juli!

Még jó, hogy elromlott a tévém... egyébként sem néztem. Lehangoló. Hol van a tisztesség, a tisztelet és a szeretet(meg az általad felsorolt szavak)? Vagy ezek már csak álmainkban térnek vissza?
(Én még kaptam ostorral és fésűvel a rosszaságért néha, de nem ezektől sérültem a legjobban... megtanultam embernek lenni, talán ez a baj?)

Ailet
2011. október 11. 08:09
Néha én sem értem a mai fiatalok öntudatát ...
pedig én átlagos mércéhez mérve "lázadó" voltam anno, de ...
mindegy, ehhez nincs mit hozzátenni.:(
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: