újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Még csak második napja vagyunk itt

2022. december 4.

Vissza a naplóhoz

2022. június 8.-i jegyzet:

de a csoport kb. fele (10-en vagyunk, 6 nő, 4 férfi) máris megreccsent, ezért úgy osztogatták a pánik-, meg sírásrohamokra a bogyókat, mint a cukorkát. Én az (egyelőre?) egybenmaradtak táborát erősítettem.
Úgy tűnik a csapat összetart, mert ahogy kijön valaki a rohamából, nyújtja a kezét annak, aki meg akkor zuhan bele. Ezt persze leginkább a nők csinálják egymás közt, meg az egyik srácot is istápolták, de azért a skacok is figyelnek egymásra. Én az a fajta vagyok, aki nem tud mit kezdeni a sírással, leblokkolok és azt se tudom hová nézzek zavaromban, így érzéketlennek tűnhetek. Ez lehet gyári beállítás is, mivel férfi vagyok, de nyilván annak is van benne szerepe, hogy a szülők sosem mutattak példát arra, hogy hogyan kell kezelni. Ők nem sírtak előttünk (ha nagyritkán mégis megtörtént és még le is bukott valamelyikük, akkor úgy tettek, mintha nem történne meg) és ha más tette, azt is leszólták, minket is, szóval minden esetben azt üzenték, hogy helytelen, titkolni való reakció. Teljesen belémivódott, hogy bűn és szégyellnivaló, ezért már óvodában is inkább erőltettem a röhögést a betont felnyalós taknyolásoknál is, mert tudtam, hogy az van elvárva. Amikor laposra vert a Laci, akkor egy ponton nyilván kiakadtam, de a józanító pofon, vagy arcrángatás után összeszorított szájjal mondogattam, hogy "nem sírok!" Nem is baj, hogy nem neveltek belőlem anyámasszony katonáját, a káros az, hogy bűnként volt kezelve, így én is aként tekintek rá a mai napig is (de csak a saját esetemben), ezért sem engedem meg magamnak (ha mégis megtörténik, mert a csúcsrajáratott önkontroll elfüstöl, akkor elsüllyedek szégyenemben, pedig senki nem tudja, nem látja, mert erre nagyon vigyázok, de magam elől nem rejthetem el). Ez is bekapcsolja mindig a szégyen-, meg az értéktelenségérzetemet. Remélem továbbra sem fogok megreccsenni a terápia alatt, mert akkor szénné égek. Ma mozgásterápia volt, párokban kellett ritmusra mozogni (:-D) anélkül, hogy a beszéden lett volna a hangsúly. Egyből leblokkoltam szokás szerint, mivel sosem ment a szereplés, de ahogy láttam, nemcsak én feszengtem, hanem majd' az egész banda.

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: