Megélhetési kéregetők

2017. január 29.

Vissza a naplóhoz

1.
Hétköznap reggel hét óra,az Orczy téren felszállnak a Keleti felé tartó utasok. Többségük álmos, még csikorognak az ízületek, nehezen indul a nap.
Hajléktalan táblával a kezében kéregetni kezd egy szakadt ruhás, középkorú férfi. Ehhez még korai az idő, láthatóan, akik nem szundikálnak, azokat lefoglalják a gondolatai. A férfi a megszokott módon igyekszik minden ébren lévőnek megmutatni a tábláját. Negyvenes, átlagos kinézetű, rendezett nő a táb, la láttán, kotorászni kezd a táskájában és előveszi a két otthonról hozott, fóliába csomagolt vastag szendvicsét és a koldulónak adja, aki meghajlással megköszöni azt.
A következő megállónál leszáll, elindul a parkba és az első szemetesbe, látványos mozdulattal, beledobja a szendvicseket.
Ma, a negyvenes, átlagos kinézetű, rendezett nő, nem ebédel, mert nincs mit, helyette a varroda udvarán sétál egy kört.
2.
Ballagok a piacra, összeszedem a gondolataimat, miket akarok vásárolni. Átmegyek a zebrán és elém pattan egy roma húsz év körüli fiatalasszony, hogy adjak neki némi aprópénzt, mert nem tud enni adnia a gyerekeinek.
Gyere velem, javasoltam neki, bementünk a piacra, s ahogy lemegyünk a lépcsőn, ott a Lipóti pékség, ahol vettem egy kétkilós kenyeret és a kezébe nyomtam.
Úgy meglepődött, hogy megszólalni sem tudott. Már lesz mit enni a gyerekeknek, mondtam és otthagytam, mentem a dolgomra.

A bejegyzést írta: Yolla