Megérte?
2011. január 21.
A Bűn -
- megbocsátásra való képtelenség – vallja előadás sorozatában Villás Béla.
Nem beszélünk már 3 hete.
Mióta megírtam a szilveszteri-újévi cikkeket.
Hallom, hogy duzzog, olvasom, hogy várja a bocsánatkérést, érzem, hogy hiányzom.
Miért is?
Hisz fikció mind a kettő, a fiát csak fényképen láttam.
Mi lett volna, ha történik is valami?
1 perc alatt nem múlhat el 25 év barátsága.
A fia pár hét után, mit sem sejtve apja sértődöttségéről, mailben jelentkezett. Tök rendes, jól nevelt, érett férfi.
Mindent meg tudtam vele beszélni, amit az apjával nem lehetett.
Elolvasta az ominózus cikkeket, mint "elméleti főszereplő". Tetszett neki, egy megjegyzéssel:
-Nem hordok baseball sapkát. :)
Sajnálja, hogy az apja ilyen önfejű, és gyakorlatilag magát hibáztatja a felnőttek, a mi nézeteltérésünk miatt. :(
Persze nem találkoztunk, nem is fogunk. És a lelkünk tiszta.
2011.03.29.
Apjával még mindig nem beszélünk.
De már jött egy nőnapi körlevél. Meg a kölcsönös egymásra mutogatás, kinek kellene előbb bocsánatot kérnie.
Szerinte nekem, mert bűnös vagyok.
Én nem érzem azt bűnnek, ha egy fikcióról írok.
Ha kell, a sírig kivárja, míg nem nyújtok kezet.
Majd viszünk egymásnak virágot. :(
A bejegyzést írta: Je t'aime
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Zsötem! :)
Én csak most olvasom ezt a bejegyzésed. De miért pont most?
Te érted ezt?
Villás Béla "idehívott" :)
Mesélj, történt azóta változás a kapcsolatban?
PuszInga
"Most jött el az ideje." :) - talán azért. De ez olyan ezoterikus gumiszöveg, amit mindenre rá lehet fogni.
(Közben Vivaldi Négy évszakjából a Nyarat hallgatom, nagyon jó. )
Igen, a nyár eleje óta már "rendesen" beszélünk. Vannak különböző minőségű kapcsolataink, amelyek sosem múlnak el.
Ez is egy ilyen, a barátság, olyan testvéries-kölykös haverság, amibe bőven belefér, ha azt mondjuk egymásnak: szeretlek! :)
Amikor találkozunk, összeölelkezünk, megszeretgetjük egymást, de volt, hogy kézen fogva mentünk a Tescoban. :))
Utána nem beszélünk hetekig, mert mindenki teszi a dolgát. Család, munka.
Majd jön egy "mi újság van veled, rég beszéltünk" hívás, és akkor le nem tudjuk rakni a telefont. :)
Ilyen ez. :))
Puszillak, Zsöti
Én csak most olvasom ezt a bejegyzésed. De miért pont most?
Te érted ezt?
Villás Béla "idehívott" :)
Mesélj, történt azóta változás a kapcsolatban?
PuszInga
Szia Kedves Éva!
Nem szeretnék pletykálni és a barátomat kibeszélni.
Én mutattam meg neki ezeket az írásaimat, ahogyan a korábbiakat is.
Azóta nem beszéltünk.
A férfiaknak is szükségük van egy olyan társra az életük folyamán, akivel mindent megbeszélhetnek. Amit otthon nem lehet. Nincs férfi barátjuk, vagy éppen kitárulkozni nem tudnak egy másik férfinak.
Tapasztalatom szerint jobban ismernek bennünket, mint mi nők magunkat. Csodálatosak, tiszteletre méltóak.
Köszönöm, a saját verziódat, de kérlek, ne itt tedd közé, hanem a naplód olvasóival oszd meg.
Be fogok menni, és megnézem.
Zsötem
Egyszer ígértem, hogy leírom a saját verziómat. Azt mondtad, ne ide, hanem a naplómba tegyem.
Erre most került sor. :-)
Puszi,
Éva
Szia Kedves Éva!
Nem szeretnék pletykálni és a barátomat kibeszélni.
Én mutattam meg neki ezeket az írásaimat, ahogyan a korábbiakat is.
Azóta nem beszéltünk.
A férfiaknak is szükségük van egy olyan társra az életük folyamán, akivel mindent megbeszélhetnek. Amit otthon nem lehet. Nincs férfi barátjuk, vagy éppen kitárulkozni nem tudnak egy másik férfinak.
Tapasztalatom szerint jobban ismernek bennünket, mint mi nők magunkat. Csodálatosak, tiszteletre méltóak.
Köszönöm, a saját verziódat, de kérlek, ne itt tedd közé, hanem a naplód olvasóival oszd meg.
Be fogok menni, és megnézem.
Zsötem
Szia Zsötem!
Adj még egy kis időt, tudod a férfiúi büszkeség, az önérzet, még ha fikció is.
Nem olyan modern gondolkodásúak mint mi.
Véletlen tudta meg, vagy te elmondtad neki. Azért kíváncsi lennék rá, ha beavatsz. :-)
Akkor én is elmondom, velem hogy esett meg ez a dolog, ami annyiban más, mint a tiéd, hogy az sajnos nem fikció.
Pussz,
Éva
Nem szeretnék pletykálni és a barátomat kibeszélni.
Én mutattam meg neki ezeket az írásaimat, ahogyan a korábbiakat is.
Azóta nem beszéltünk.
A férfiaknak is szükségük van egy olyan társra az életük folyamán, akivel mindent megbeszélhetnek. Amit otthon nem lehet. Nincs férfi barátjuk, vagy éppen kitárulkozni nem tudnak egy másik férfinak.
Tapasztalatom szerint jobban ismernek bennünket, mint mi nők magunkat. Csodálatosak, tiszteletre méltóak.
Köszönöm, a saját verziódat, de kérlek, ne itt tedd közé, hanem a naplód olvasóival oszd meg.
Be fogok menni, és megnézem.
Zsötem
Adj még egy kis időt, tudod a férfiúi büszkeség, az önérzet, még ha fikció is.
Nem olyan modern gondolkodásúak mint mi.
Véletlen tudta meg, vagy te elmondtad neki. Azért kíváncsi lennék rá, ha beavatsz. :-)
Akkor én is elmondom, velem hogy esett meg ez a dolog, ami annyiban más, mint a tiéd, hogy az sajnos nem fikció.
Pussz,
Éva
Szia Zsötem! Bekukkantottam a naplódba és bizony ennyi évet semmissé tenni..., de remélem megoldódik! Legyen szép estéd! Orsolya
Köszönöm! Azóta sem történt semmi. :(
Talán a születésnapomon jelentkezik.
Szép estét Neked is, Zsötem
Igen. Játszunk.
Egymás türelmével.
Melyikünk bírja tovább, ki adja előbb alább a büszkeségét.
Egyikünk sem venné fel a telefont, hogy ne hülyéskedj már!
- Képzeld..., és akkor csacsogunk és kuncogunk újra órákig mint két tinédzser.
Majd megenyhül és hívni fog.
Ha meg nem, akkor eddig tartott a barátság, sajnos.
Hű, ilyen komoly a helyzet?
Egymás türelmével.
Melyikünk bírja tovább, ki adja előbb alább a büszkeségét.
Egyikünk sem venné fel a telefont, hogy ne hülyéskedj már!
- Képzeld..., és akkor csacsogunk és kuncogunk újra órákig mint két tinédzser.
Majd megenyhül és hívni fog.
Ha meg nem, akkor eddig tartott a barátság, sajnos.