Menedék
2019. augusztus 13.
Nyári pirkadat köszönti a tájat,
képekkel fűszerezve, mint egy tárlat.
Növényzeten táncoló harmatcseppek,
viháncolva, sok mindenről fecsegnek.
A messzi hegyekről egy patak szalad,
e vidéket öleli, tovább halad.
Csendesség honol a völgyi tisztáson,
a zsenge növénytakaró, mint bársony.
Apró lépések törik meg a csöndet,
amint egy bakgida épp oda csöppen.
Nyomában suta megfontoltan lépked,
ahogy kicsinyének védelmet képez.
Idilli és megnyugtató e vidék,
boldog vendégek erre az őzikék.
A dombtetőn lévő ház tekintete,
a szemét legelteti eltévedve.
Színes virágok s bokrok illatoznak,
fák levelei lágyan ringatóznak.
Gondolatban ott sétálgattam halkan,
a látvány menedéket adó balzsam.
2019. 08. 13.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Dosa Enikő csodás festményére írt gondolataim.
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.