Menni kell
2018. szeptember 20.
Színes terítő borítja a tájat,
lábnyomom alatt nyirkos már az avar,
fejben hűvös szél, gondolatot kavar,
s nézem a ködbe burkolódzó fákat.
Szívem rejtelmes dala így a bánat,
ágak jajgatása lelkemen csavar,
ábrándozó kikeletet elzavar,
keményen földbe döngöli a vágyat.
Lépésem cammogva halad előre,
hiszen lelkem karja vissza- vissza húz,
szeretetem szórom az illetőre.
Józan eszem ébresztőt fújva elhúz,
hisz elmúlás köszönt a levegőre,
menni kell tovább sóhajt fel az ingblúz.
2017. 09. 24.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép internet
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.