újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Mitől jó egy könyv?

2010. augusztus 15.

Vissza a naplóhoz

Nem tudom. Hazudik, aki kinyilatkoztatja, feketén-fehéren el tudja mondani, hogy mitől jó egy könyv. De tartok tőle, hogy a globalizáció erre is megállapítja majd a megfelelő szabványokat.
Ne várjatok tőlem tudományos elemzést, mert arra képtelen vagyok, ennek ellenére szívesen megosztom veletek néhány gondolatomat ezzel kapcsolatban.
Ti, akik már nyilván olvastatok tőlem néhány sort, remélem, megbocsátjátok, hogy még ilyen témában sem nagyon tudom a stílusomat szögre akasztani.
Tehát kezdjük.
Mitől jó a töltött káposzta? Ezt, azt hiszem, többen is tudjuk. Először is szükségeltetik hozzá a kiváló alapanyag. Gagyiból csak gagyit lehet készíteni.
Ne sajnáljuk a megfelelő gondossággal kiválasztani a hozzávalókat. Minden hozzávalót, mert később már hiába futkosunk a közértbe. Gondosan tisztítsuk meg, majd válasszuk ki a hozzá megfelelő méretű edényt. Nem szerencsés menet közben edényt cserélni. Ha most főzünk először, bátran vegyük elő a szakkönyvet, nem szégyen kottából énekelni. Persze a rutin sem jelent garanciát rá, hogy jó lesz. Időnként kóstoljunk bele, hátha lehet még ízesíteni rajta. Csak akkor vegyük le a tűzhelyről, ha már úgy érezzük, készen van. És akkor még elmaradhatatlanul fontos a tálalás is. A gondosan feltálalt ételt lehet igazán jóízűen megenni.
Most már csak az következik, miután megetettük a családot, hogy hátradőljünk, és bezsebeljük a dicséreteket. Már megint tökéletest alkottunk, gondolhatnánk, mikor is megérkezik a szomszéd egy kis kóstolóra. Megeszi, és ha van olyan pofátlan, megemlíti, hogy ők több sóval szeretik, kevesebb füstölt hússal, meg csak szőlőlevélbe göngyölve jó. Nekünk ízlett, neki nem, tehát egyen mást.
Tehát most megírtuk a könyvet. Azt hiszem, nem kell lefordítanom a káposztát a könyv nyelvére.
Most, hogy elkészítettük az ebédet, ne higgyük, hogy mesterszakácsok lettünk, esetleg csak jó iparosok.
Az a baj, hogy ekkor már azt hisszük, ha a káposztát megcsináltuk, mást is sikeresen el tudunk készíteni. Esély van rá, de nem biztos.
Felmerülhet az is, hogy mi ne legyen egy jó könyvben.
Ha már eddig főztünk, főzzünk ezután is.

Az uradalmi szakácsnő este hazamegy a zsellér urához, és elmeséli, olyan finom epertortát sütött a gróféknak, hogy mind a tíz ujjukat megnyalták utána.
– Te asszony, miért nem sütsz itthon is epertortát?
– Mert nincs hozzá alapanyag.
– Azért láss csak hozzá!
– Nincs liszt.
– Tegyél bele kukoricadarát.
– Nincs vaj.
– Tegyél bele libazsírt.
– Nincs tyúktojás.
– Tedd bele a kacsáét.
– Nincs eper.
– Ott van a naspolya, rakd bele azt, aztán tedd be a sütőbe és süssed már.
– Nincs tüzelő, amivel begyújtsak.
– Akkor csak keverd össze, oszt jól van.
Az asszony elébe rakja emberének a főztjét.
– Te asszony, én nem tudom, mit szeretnek a grófék ebben az epertortában.
Szóval, ez sem lett egy jól sikerült könyv.

Gondolom példából ennyi elég, de azt hiszem, semmi újat nem tudtam mondani az itt publikálóknak.
Már csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy szeressük a könyveket, hiszen kultúránk jelentős részét a könyvek őrzik meg az utókor számára. Sőt némelyünknek azt is írhatnám, szeressük annyira a könyveket, hogy ne írjunk, inkább csak olvassunk.


-ismeretlen író-

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

időrendi sorrend

Teeee , ismeretlen!!!! ..már megint....!!!..hát ezt szeretem benned!!!! oszt már megint..Pusss: Angel
Inkább olyanra, hogy: Halált a Zengőre, radart a zöldekre. :-)
Vagy esetleg...

megtekintés Válasz erre: matyómacsó

Magam a fakivágós dologig nem jutottam el, pedig milyen igazad van! :-) Törvényben íratnám elő, hogy aki könyvet adat ki, az előtte ültessen fákat.

Ekkor még több értelmet nyerne az adatlapom bemutatkozójában szereplő perzsa gondolat: "Ha azt akarod, hogy életed megmaradjon, ültess fát, ha azt akarod, hogy neved megmaradjon, nemzzél fiút, ha azt akarod, hogy gondolataid megmaradjanak, írj könyvet."

Ja, én már ültettem fát... :-)

(Bakker! Igazából kezd tetszeni az ötlet, nem lehetne egy ilyen mozgalmat csinálni?)

Valami olyasmire gondolsz mint hogy:
Halált a zöldekre, radart a Zengőre?
:-)

megtekintés Válasz erre:

Szia Matyó!
Elismerem, hogy indulatos voltam, de mentségemre szóljon, hogy akkor hívták fel a figyelmet arra a cikkre, amire előtted reagáltam. Tudod, ha leszúr az asszony, kiballagok a kertbe, és farba rúgom a kutyát. Ez így korrekt.
Hm. Hát az utolsó mondatom valóban nem félreérthető, mentségemre legyen szólva, hogy voltam olyan rafinált, hogy magamat is belevettem. (Noha természetesen ez csak egy kis szemforgatás volt.) Nagyon sokan írnak könyveket, és mindketten tudjuk, ha van egymillió felesleges forintod, akkor kiadathatod bármely szörnyszülött könyvedet. Van, aki érettségi bizonyítványt vásárol, van aki nyelvvizsgát, vagy diplomát. Ez sem bocsánatos bűn, de legalább nem vágnak ki ezek miatt nagyon sok fát. Ismerek olyan írót (?) aki már a hatodik köteténél, tart saját zsebből. Hát ez is a környezetszennyezés egyik formája.
Tudom, hogy ez a kis írásom sem spanyolviasz, és csak legfeljebb a hideg vizet találtam fel vele, de figyelemfelkeltésnek szántam, és arra jó is volt.
Természetesen biztos voltam benne, hogy te is írsz a lapon. A stílusod ezt megkérdőjelezhetetlenné teszi.
Ami pedig a regényötleteidet illeti, ne tétovázz, írd meg ízibe. Lehet, hogy nyugdíjas korunkra már nem is lesznek betűk, ha így fejlődik a világ. Akkor majd, hogy írod meg?
Tamás

Magam a fakivágós dologig nem jutottam el, pedig milyen igazad van! :-) Törvényben íratnám elő, hogy aki könyvet adat ki, az előtte ültessen fákat.

Ekkor még több értelmet nyerne az adatlapom bemutatkozójában szereplő perzsa gondolat: "Ha azt akarod, hogy életed megmaradjon, ültess fát, ha azt akarod, hogy neved megmaradjon, nemzzél fiút, ha azt akarod, hogy gondolataid megmaradjanak, írj könyvet."

Ja, én már ültettem fát... :-)

(Bakker! Igazából kezd tetszeni az ötlet, nem lehetne egy ilyen mozgalmat csinálni?)

megtekintés Válasz erre: matyómacsó

Kedves Nem Tom!

Hogy miért rossz a mondanivalója a cikknek, azt az előttem lévők elmondták főzős hasonlatokba burkolva, nálam az utolsó mondat tette be a kaput. Ne határozza már meg valaki, hogy ki írjon ill. ki ne írjon erre az oldalra. Majd az olvasóközönség eldönti, megeszi-e. (Bocs, már megint a főzés.)
Tudom, hogy könyvet (ha konkrétan erről akart szólni a cikk, és nem tételezünk föl mögöttes utalást) a mai világban kiad boldog, boldogtalan, csak pénze kell legyen rá. Lehet, hogy mivel te jobban érintett vagy e témában, ez neked jobban is fáj. Én viszont ezzel is úgy vagyok, hogyha valaki könyve nem tetszik, nem olvasom el.

Másfelöl meg épp én vagyok az, aki megfogadta a tanácsod, és nem írtam az oldalra, mert... a fene tudja miért. Nem volt idevágó mondanivalóm, esetleg késztetésem, de még inkább a munkám mellett időm se annyi, hogy olyat alkothassak, amit tényleg ki is raknék.
De itt és most megfenyegetlek, vannak tök jó regényötleteim, amit egyszer megírok, és ki is fogok adni. :-) Valószínű nyugdíjas koromban...

Megint másfelöl meg most becsaptalak, mert vannak fönt írásaim, csak nem Matyómacsóként. ;-) Vettem elő párat a fiókból, hisz ott mindenkinek van. De őszintén? Nem vágyom rá, hogy egy Michelin-csillagos szakács szétcincálja összetevőire. Akkor egy szakácsoldalra tettem volna föl.

Hisz ez itt nem egy irodalmi oldal, hanem egy oldal fűszerezve irodalommal (látod, összehoztam a kettőt :-) ). Szerintem, de majd a többiek kijavítanak...

Szia Matyó!
Elismerem, hogy indulatos voltam, de mentségemre szóljon, hogy akkor hívták fel a figyelmet arra a cikkre, amire előtted reagáltam. Tudod, ha leszúr az asszony, kiballagok a kertbe, és farba rúgom a kutyát. Ez így korrekt.
Hm. Hát az utolsó mondatom valóban nem félreérthető, mentségemre legyen szólva, hogy voltam olyan rafinált, hogy magamat is belevettem. (Noha természetesen ez csak egy kis szemforgatás volt.) Nagyon sokan írnak könyveket, és mindketten tudjuk, ha van egymillió felesleges forintod, akkor kiadathatod bármely szörnyszülött könyvedet. Van, aki érettségi bizonyítványt vásárol, van aki nyelvvizsgát, vagy diplomát. Ez sem bocsánatos bűn, de legalább nem vágnak ki ezek miatt nagyon sok fát. Ismerek olyan írót (?) aki már a hatodik köteténél, tart saját zsebből. Hát ez is a környezetszennyezés egyik formája.
Tudom, hogy ez a kis írásom sem spanyolviasz, és csak legfeljebb a hideg vizet találtam fel vele, de figyelemfelkeltésnek szántam, és arra jó is volt.
Természetesen biztos voltam benne, hogy te is írsz a lapon. A stílusod ezt megkérdőjelezhetetlenné teszi.
Ami pedig a regényötleteidet illeti, ne tétovázz, írd meg ízibe. Lehet, hogy nyugdíjas korunkra már nem is lesznek betűk, ha így fejlődik a világ. Akkor majd, hogy írod meg?
Tamás

megtekintés Válasz erre:

Kedves Matyó!
Most éppen kapóra jöttél. Ha rossz a mondanivalóm, akkor javítsd ki. Mondjuk, írd meg egy írásban, hangsúlyozom nem hsz-ben, most ez egyszer, hogy kellett volna megírnom ezt a cikket. Természetesen az ismeretlen írózásod is csak fikció, hiszen nagyon is jól tudtad, hogy ki írta, de ez nem is érdekes. Nem mellékesen, de megjegyzem, hogy tudomásom szerint sokkal régebbi tagja vagy a lapnak, mint én, éppen ezért akár te is írhattál volna egy cikket az enyém helyére. Biztos vagyok benne, hogy a mondanivalód is jobb lenne, mint az enyém.
Tamás
Az viszont valószínűleg az én hibám, hogy rögvest mindenkinek a főzés jut erről eszébe, ezért reggel, majd írok egy receptet, és ott majd beszélhetünk az irodalomról.

Kedves Nem Tom!

Hogy miért rossz a mondanivalója a cikknek, azt az előttem lévők elmondták főzős hasonlatokba burkolva, nálam az utolsó mondat tette be a kaput. Ne határozza már meg valaki, hogy ki írjon ill. ki ne írjon erre az oldalra. Majd az olvasóközönség eldönti, megeszi-e. (Bocs, már megint a főzés.)
Tudom, hogy könyvet (ha konkrétan erről akart szólni a cikk, és nem tételezünk föl mögöttes utalást) a mai világban kiad boldog, boldogtalan, csak pénze kell legyen rá. Lehet, hogy mivel te jobban érintett vagy e témában, ez neked jobban is fáj. Én viszont ezzel is úgy vagyok, hogyha valaki könyve nem tetszik, nem olvasom el.

Másfelöl meg épp én vagyok az, aki megfogadta a tanácsod, és nem írtam az oldalra, mert... a fene tudja miért. Nem volt idevágó mondanivalóm, esetleg késztetésem, de még inkább a munkám mellett időm se annyi, hogy olyat alkothassak, amit tényleg ki is raknék.
De itt és most megfenyegetlek, vannak tök jó regényötleteim, amit egyszer megírok, és ki is fogok adni. :-) Valószínű nyugdíjas koromban...

Megint másfelöl meg most becsaptalak, mert vannak fönt írásaim, csak nem Matyómacsóként. ;-) Vettem elő párat a fiókból, hisz ott mindenkinek van. De őszintén? Nem vágyom rá, hogy egy Michelin-csillagos szakács szétcincálja összetevőire. Akkor egy szakácsoldalra tettem volna föl.

Hisz ez itt nem egy irodalmi oldal, hanem egy oldal fűszerezve irodalommal (látod, összehoztam a kettőt :-) ). Szerintem, de majd a többiek kijavítanak...
Kedves Mindenki!
A helyzet az, hogy töltött káposztát (és más ételeket) sokan főznek. Ki így, ki úgy! Gondoljátok el, ha ma - ebédre - megírnám a Bűn és bűnhődést, ahogyan én szeretem, peresze mindent gondosan előkészítve.
A dolog lényege az, hogy új ételt találjatok ki. Mi legyen benne és mennyi az rátok van bízva. Azt, hogy az alapanyagot ki és milyen sorendben használja fel, hívják alkotói szabadságnak. A végeredményt, hogy ízlik-e meg én döntöm el a fogyasztó.
Javaslom, hogy a műnek a végén adjatok nevet, mert lehet, hogy főzelékből leves lesz! :-)

megtekintés Válasz erre: matyómacsó

Ilyen az, amikor egy technikailag jól kivitelezett írás mondanivalója miatt rossz! Laura és Pinokki érthetően leírta, és remélem az "ismeretlen iró" is felfogta az értelmét, hisz tud olvasni, nem csak írni :-P.

És akkor a főzésről:
A feleségem szeret és jól is tud főzni. Munkám révén egy illusztris, a nagyvilágot megjárt, sok mindent megélt ember látogatott el hozzánk. Nem hívtuk meg egy helyi menő étterembe, hanem a párom készítette az ebédet. Már nem is emlékszem, hogy mi volt, nem is ez a lényeg, hanem az őszinte dícséret (persze fogadatlan prókátorként mondhatnád, hogy "tűnő"), amit a feleségem kapott. Két nap múlva vendégünk a monacoi herceg yachtján múlatta az időt, majd rá nemsoká kaptam az emailt, melyben mégegyszer megköszönte a szíves vendéglátást.
Nem meséltem volna el a történetet, nem kenyerem a dicsekvés - ha ezzel a sztorival egyáltalán lehet, nekünk nagy élmény volt -, csak azt akartam érzékeltetni, hogy néha a külvárosban születnek az igazi gyöngyszemek és nem a profi mesterszakácsok vegykonyhájában, sokszor azokat is le lehet győzni.

Kedves Matyó!
Most éppen kapóra jöttél. Ha rossz a mondanivalóm, akkor javítsd ki. Mondjuk, írd meg egy írásban, hangsúlyozom nem hsz-ben, most ez egyszer, hogy kellett volna megírnom ezt a cikket. Természetesen az ismeretlen írózásod is csak fikció, hiszen nagyon is jól tudtad, hogy ki írta, de ez nem is érdekes. Nem mellékesen, de megjegyzem, hogy tudomásom szerint sokkal régebbi tagja vagy a lapnak, mint én, éppen ezért akár te is írhattál volna egy cikket az enyém helyére. Biztos vagyok benne, hogy a mondanivalód is jobb lenne, mint az enyém.
Tamás
Az viszont valószínűleg az én hibám, hogy rögvest mindenkinek a főzés jut erről eszébe, ezért reggel, majd írok egy receptet, és ott majd beszélhetünk az irodalomról.
 
Kedves törölt felhasználó.
Igen valóban én írtam ezt is meg az előzőt is. Na, és? Lassan te már jobban tudod, hogy mit írtam, mint én. Nem baj. De. Mit köntörfalazol? Írd oda, hogy én tudom, hogy a Nem Tom írta. Az különösen szép, hogy leírónőztél. Még az is lehetnék, de az utolsó zuhanyozásomkor (ma) nem vettem észre ilyesmit. És, hogy miért nem írattam ki a nevem, egyrészt semmi közöd sincs hozzá, másrészt azért, mert nem villogni akartam, hanem egy cikket írtam, csak úgy egy esetleges vita megindításához. Mondjuk úgy, hogy megpróbáltam a saját stílusomban, (hogy másképpen?) elmondani, vagy elképzelni, hogyan kellene egy jó írást megcsinálni. Természetesen a teljesség igénye nélkül. Itt nem rólam szólna a dal, hanem az írásról. Nem szégyellem, de nem is vagyok büszke az írásomra. De arra igen, hogy egy halvány felkérésre, én beadtam valamit a közösbe, ellentétben sokakkal szívügyemnek tekintem a lapot (vagy lapokat) amin publikálok. Nem állítom, hogy tökéletesen írok, de azt bátran mondhatom, hogy trehány munkát még nem adtam ki a kezemből. Az, hogy a személyemet kritizálod abszolút, nem tartozik a lapra. És ez, sem amit írok, de most megteszem. Továbbá az sem érdekel senkit, hogy melyik lapon, és miért kimagaslóak szerinted az érdemeid. Itt tegyél le valamit az asztalra, és ehhez képest fognak téged kedvelni, vagy sem. És még valamit. Nem tartom szükségesnek, hogy te boncolgassad az életrajzomat. Ha valakit érdekel, akkor meg fogja kérdezni, és én válaszolni fogok. Továbbá, még azt is közlöm veled, és mindenkivel, hogy a családomból hárman vagyunk tagja a lapnak. És nem én háromszor, mint mondjuk te, valamint azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem pusztán kritizálni járunk ide, hanem írni is. Írásainknál szívesen látunk, de az ilyen nyavalygós rap-peléseket nem szeretjük.
Tamás
Ilyen az, amikor egy technikailag jól kivitelezett írás mondanivalója miatt rossz! Laura és Pinokki érthetően leírta, és remélem az "ismeretlen iró" is felfogta az értelmét, hisz tud olvasni, nem csak írni :-P.

És akkor a főzésről:
A feleségem szeret és jól is tud főzni. Munkám révén egy illusztris, a nagyvilágot megjárt, sok mindent megélt ember látogatott el hozzánk. Nem hívtuk meg egy helyi menő étterembe, hanem a párom készítette az ebédet. Már nem is emlékszem, hogy mi volt, nem is ez a lényeg, hanem az őszinte dícséret (persze fogadatlan prókátorként mondhatnád, hogy "tűnő"), amit a feleségem kapott. Két nap múlva vendégünk a monacoi herceg yachtján múlatta az időt, majd rá nemsoká kaptam az emailt, melyben mégegyszer megköszönte a szíves vendéglátást.
Nem meséltem volna el a történetet, nem kenyerem a dicsekvés - ha ezzel a sztorival egyáltalán lehet, nekünk nagy élmény volt -, csak azt akartam érzékeltetni, hogy néha a külvárosban születnek az igazi gyöngyszemek és nem a profi mesterszakácsok vegykonyhájában, sokszor azokat is le lehet győzni.
Moderátor
moderátor
Kedves Törölt felhasználó!
Mi már könyörögtünk neked, hogy ne hagyj itt bennünket. Nem tudom, hogy kivel hadakozol(tok), de ha te tudod, akkor miért nem Tündér segítségét kérted, hogy segítsen neked?
Szerintem te saját magad elől futsz és szellemekkel hadakozol. Lehet, hogy nem is egy személy az aki téged "üldöz", hanem te gondolod, hogy van egy ilyen valaki? Ha visszatérsz és keresel bennünket, segítünk!
Üdv: Himi
Tökéletes írás egy ici-pici hibával -szerintem-. Tökéletes recept ahhoz, hogy hogyan főzzünk töltött káposztát és hogyan ne csináljunk epertortát. De nekem kicsit hibádzik, a leges legvége a receptnek.
Had főzzön a kiskorú lányom csak nyugodtan. Had legyen pár kóstolója, aki esetleg még a sótlant főztjét is csak csöndbe megsózza utána -csak, hogy ne vegye a kedvét- és finoman segítgetik -mint jó anya a lányát-, hogy legközelebb kicsit jobb legyen és a végén akár még tökéletes is az a babgulyás...
Ha most nem kezd el kotyvasztani rosszabbnál rosszabb vackokat, akkor majd idővel a férje -ha ez az eltorzult világ még megengedi, majd a házasságot- miatt csuklik majd szegény feleségem -hogy a fenéért nem adott fakanalat a kezébe időben az anyósa-.
Így ha szigorúan a könyvet értjük az írás alatt, lehet is némi igazság a végkicsengésben, de érzésem szerint itt hagyjuk főzni azt is aki csak próbálkozik, esetleg segítsük kritikával.
Ha meg veszi a fáradtságot, bátorságot és az összes protekcióját, akkor legfeljebb majd az első szakácskodása után, saját maga látja be, hogy a kutya se eszi meg az ő főztjét főztjét –maximum azok akik eddig is kegyesek voltak hozzá-!

Legfeljebb az ínyencek, nem rakják a könyvespolcunkra a főztjét.
Nem lemaradt a legfontosabb! :-(
Magával ragad. Elvisz oda, ahol nem is vagy.
Örömmel olvastalak, hiszen hasonlóan vélekedem és pontosan az ételhez szoktam kapcsolni a véleményem szintén. ( Minő véletlen! )
Maradjunk a könyveknél előbb, majd később a kaja. Egyik a szellemi táplálék, ám a másik sem megvetendő. :)
(Üres hassal nem lehet olvasni. Zavarna a korgó hang.)
Szerény könyvtárral rendelkezem. Sokkal többet szeretnék. Amikor megveszek egy könyvet, megsimogatom, megszagolom, belelapozom. Ismerkedünk. Zsivány vagyok, mert nagy-vonalakban már tudom miről szól, de akkor is ismerkedem vele. Amolyan szertartás féle ez nálam. Nem olvasok olyat, ami nem érdekel, ami nem köt le. Abbahagyom inkább. Ez egyre ritkábban fordul velem elő, koromból kifolyólag. Talán tapasztaltabb lettem? Igyekszem kielégíteni az igényeim. Érdeklődési köröm szűk. Nem érdekel az atomfizika, a maghasadás, a műtrágyagyártás, és napestig sorolhatnám még, mi nem köt le. Azt, hogy miket olvasok el, az hangulatfüggő nálam. Minden általam elolvasott könyvhöz fűz valami emlék. Igyekszem megérteni, mit akart velem (az olvasóval) közölni a szerző. Kivételt képez egy mű, de mentségemre legyen mondva, még nem adtam fel. (Goethe: Faust Pont minap kaptam egy tanácsot: - Naponta pár mondatot és rágjam meg.) Minden elolvasott könyv után gazdagabbnak érzem magam, több-kevesebb sikerrel, de hatnak rám. Formálnak tudat alatt.
Egyszer egy egyetemista fiatalemberrel beszélgettem irodalomról. Azt mondta, neki Thomas Mann nyálas. Nem akartam győzködni, mert láttam felesleges. Monoton hajtogatta a szót, más semmit nem mondott róla. Nem tekintettem vitapartnernek. Nem kell minden írót kedvelni. Hála lehet válogatni, hisz sokan vannak.
Az írás? Egyszerű hobbim, kikapcsolódás számomra. Van aki köt, van aki hímez, s van, aki hámoz.

Én írok.

S itt jegyzem meg, tudok főzni is. Négy személyre bármikor. Ha reggel hatkor kelek, akkor kimegyek a tyúkólba és friss húsleves lesz délre. Ha kilenckor kelek, akkor valamit megpucolok a kamrában található dolgok közül, és délre kész az ebéd. Ha tizenegykor kelek, akkor valami mirelit után nyúlok a mélyhűtőbe, és délben tálalok.

DE!
De soha eszembe nem jutott még elmenni egy Étterembe, - ahol hétvégén 300 fős lakodalomra készülnek, - mondván: - Én is tudok főzni.
Érted? ;-)
Kedves ismeretlen író!

Én tudom. Tudom, hogy mitől jó egy könyv. Megírom hamarosan neked...
Kedves Cikkíró! Elősször is érdekes és figyelem felkeltő írásod, valamint benne van a könyvek fontossága életünkbe! Jó cikk! üdv Orsolya
Házi aranyszabályaim könyvekre:

1. A könyv mindig ajándék-eként tekints rá, így bánj vele.
2. Könyvet ki nem dobunk, ha már nincs helye a polcon, csinálj másik polcot.
3. Olvass, olvass és olvass!!

megtekintés Válasz erre: Divi Éva

Nekem az a jó könyv amelyik leköti figyelmemet és elgondolkodtat. Lehet életrajzi, krimi, irodalmi, csak megfogjon a téma és érdekeljen. Van olyan, amit többször elolvasva is nagyon izgalmasnak találtam, mert más más szempontból értékeltem. Imádom a könyveket. Ezret meghaladó könyvtáram van, és büszkén mondom a polcon csak olyan könyv van, amit kiolvastam legalább egyszer. Így van véleményem a világról és sok mindenről. Imádom a verseket is. A meséket is. Olyan vagyok mint egy nagy gyerek. De ez a jó, mert még rá tudok csodálkozni dolgokra, és izgatnak!

Szia, Éva!
Irigyellek a sok könyvedért. Nekem csak három darab van, de mind kiolvastam. Csak nem tudok eléggé vigyázni rájuk, mert a földön kell tartanom őket. Tudod miért? Mert polcot nem illik kölcsönkérni.
Tamás
Nekem az a jó könyv amelyik leköti figyelmemet és elgondolkodtat. Lehet életrajzi, krimi, irodalmi, csak megfogjon a téma és érdekeljen. Van olyan, amit többször elolvasva is nagyon izgalmasnak találtam, mert más más szempontból értékeltem. Imádom a könyveket. Ezret meghaladó könyvtáram van, és büszkén mondom a polcon csak olyan könyv van, amit kiolvastam legalább egyszer. Így van véleményem a világról és sok mindenről. Imádom a verseket is. A meséket is. Olyan vagyok mint egy nagy gyerek. De ez a jó, mert még rá tudok csodálkozni dolgokra, és izgatnak!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: