Most nekifogok, hogy rendbe hozzam azt, amit elrontottam.
2011. január 11.
Régi, jól bevált módszeremhez visszatérek. Előveszem a gondolataimban jó mélyen elrejtett kérdéseket. Felteszem ismét magamnak:
- Mit is akarok kezdeni az életemmel?
Érdemes cél. Visszatalálás a valóságba. Megvalósítása önmagamnak.
"A sikeres élet nem a véletlen, a végzet vagy a jószerencse műve, hanem egy értelmes cél követésén alapuló sikeres napok eredménye."
- Készítek egy tervet. Első lépésben megfogalmazom mit is szeretnék egyáltalán.
- Tudatosan készülök erre, nem táncolhatok vissza, ha már egyszer belevágok.
- Le kell zárnom magamban azt, ami már nincs. Elvesztettem, meghalt, nincs jelen az életemben, már csak emlék.
- Csak magamra számíthatok, a többi csak eszköz, ezért nem is keresek tovább. Ez nem feladás.
- Bonyolult önmagam nem kényszerítem senki másra, az gyengeség lenne, az pedig nem én vagyok.
- Minden, amit tettem azért történt, mert így akartam. Amit nem, az így alakult.
"Míg az ember el nem kötelezi magát, ott a visszakozás lehetősége, a késlekedés, semmi sem hatékony.... attól a pillanattól fogva, hogy valaki határozottan elkötelezi magát, a gondviselés is a segítségére siet. Olyan dolgok történnek, melyek egyébként sohasem történtek volna meg. A döntés események valóságos áradatát indítja el, olyan előre nem látott események, találkozások és anyagi segítségek bukkanhatnak fel, amelyekről álmodni sem mertünk."
- Nem valósulhatott meg, mert nem is akartam igazán. Játszottam csupán. Nem bántam meg, mert már tudom mi az, amit nem akarok. Csalóka érzések voltak ezek. Múlt idő.
- Most valami mást szeretnék, valami sokkal biztonságosabbat, elérhetőbbet.
- Visszatalálni oda, amit mindig is szerettem, megérinteni a természetet.
- Azt az energiát, amit elvesztettem azzal, hogy a virtuális eszközön keresztül próbáltam társat találni, visszaszerzem, és önmagamba fektetem.
- Mindent, amit elértem eddigi életem során többnyire magamnak köszönhetem.
- Az erőmet, és önmagamat, amivel mindezt felépítettem, a játék során kis híján elveszítettem.
- Most visszanyerem azt az erőt, ami ahhoz kell, hogy folytatni tudjam ott, ahol régen abbahagytam. Mert csak ennek van egyedül értelme.
- Számomra kint van a szabadság. A fizikai munka mindig is a kihívást jelentette számomra. Nekem a kert volt a mindenem. A munkát lehet szeretni. És én szeretem.
- Akit meg sem ismerhettem, nincs miért sajnálnom. Elvesztegetett az erre pazarolt idő. Múlt idő!
- Kezdetnek nem is rossz!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Éva! Jó ha az ember odáig eljut, hogy tudja mit szeretne, sok erőt ahhoz, hogy megvalósítsd! Legyen szép napod Orsolya
Igyekszem. :-)