Múlthónapban

2022. október 30.

Vissza a naplóhoz

2021. augusztus 15.-i jegyzetem:

írtam, hogy a fater kitalálta, hogy menjünk Horvátországba nyaralni, mert talált augusztus közepére hirdetett buszos utat. Benne is lettem volna, ha bírnám, de nagyon hosszú az út csak oda is, nemhogy duplán, ahogy jövünk haza, meg odakint is járkáltunk volna. Csak emiatt nem mentünk. Ma reggel jött szembe velem a hír Facebookon, hogy már hazafelé tartott az a busz és balesetet szenvedett az M7-esen. Letért az útról nagy sebességgel és nekicsapódott egy hídpillérnek, majd felborult, be az út melletti árokba. Egyből a veronai baleset ugrott be, elég hátborzongató a hasonlóság, na meg az is, hogy ha nem lett volna a fenti akadálya az útnak, mi is részesei lettünk volna. Nem szokásom a "mi lett volna, ha..." típusú felesleges túlagyalás, csupán leírtam, hogy néha nemsokon múlnak a dolgok.

Érzem a front hatásait és most a szétbarmolt lábamra is hat, ma leküldtem egy fájdalomcsillapítót. Szót fogadok a dokinak és fekszem, mert ugyan hajlamos vagyok erőltetni a dolgokat, ezesetben inkább nyugtonmaradok, mert saját magammal cseszek ki, ha hátráltatom a javulást. Csak retyóra megyek ki, meg a macskákat látom el, de nem nehezedem rá. Nem is bírok. :-D A kötéscsere felüdülés, mert amíg leveszem, addig legalább nem melegíti, de asszem' jobban jártam, mintha törést szerzek és gipszet kapok, ráadásul az 6 hét lenne. Fasza lehet kánikulában.
Igyekszem elfoglalni magam zenével, filmekkel, ask.fm-es válaszolgatással, kaptam egy Istenről szóló trilógiát is, bár azzal lassan haladok, mert hamar fárad a szemem, ráadásul kicsik is a betűk, meg pirossal van írva a szöveg. Mindegy, apránként haladok.

Még nem tudni mikor mehetünk 'nyaralni', de addig legalább a lábam is javul és mire mehetünk, addigra talán rá is bírok majd állni. Öcsém hívta a fatert valamelyik nap, kiderült, hogy neki meg valószínűleg dolga lesz mostanság, szóval nagyon össze kell majd egyeztetni a dolgokat, de természetesen a Tamáshoz igazítunk mindent, mivel ő lesz a vendéglátó.
Addig a repüléssel kapcsolatban sem kezdek intézkedni, mert nem tudom mihez igazítani és nem akarom, hogy esetleg egybeessen a két program időpontja. Tegnap délután volt a nagygépes sétarepülés, amire mentem volna és holnap délután is lesz egy kör. Csessze meg. :-D Ez van, ezt kell (nem)szeretni.

Míg írtam ezt a posztot, hívta az Öcsém a fatert, aztán kérte, hogy adja át nekem is a telefont, szóval el is dumáltunk másfél órát. Az a király, hogy bár ritkán találkozunk és ritkán is beszélünk, mégis mindig úgy tudjuk folytatni, mintha tegnap hagytuk volna abba. Mondta, hogy már várja, hogy találkozzunk. Én is!

A bejegyzést írta: Arnold91