Munka

2011. március 25.

Vissza a naplóhoz

Fejembe húztam a baseball sapkát, mintha abból akartam volna erőt meríteni, a nem szeretem munkához. Mindig beöltözök, mennél durvább, annál jobb, akkor valahogy könnyebben megy, még ha nehezebb is a munka.
Vártam a tavaszt, most itt van, egy szót sem szólhatok, ma is olyan gyönyörű volt az idő. Csak később zendített rá a szél. Nem szeretem a szelet. Lefújja a sapkámat, mint annak-idején apu kalapját. Ő sem szerette.

A legjobb, amit ilyenkor tehettem, hogy letakarítottam a teraszt. Cicamentesítés zajlott, de csak átmenetileg, amíg mindent felfrissítettem, és rendbe tettem.
Cicáim is szeretik a rendet, hogy aztán mindenki megtalálja ismét a helyét.
Kitúrnak a teraszról is, ha kinyitom a bungit, akkor meg oda követnek. Cselhez kellett folyamodnom. Itt nem lesz többet kajálás - mondtam nekik és néztek rám kikerekedett szemmel. Szemükbe sütött a nap, és láttam mindegyiknek zöld színű. Akárcsak nekem. Azért látok én is a sötétben.

Kint fáradhatatlan vagyok, de hazafelé már lassabban visznek a lábaim, hogy aztán másnap újra folytassam ott, ahol abbahagytam...

A bejegyzést írta: zsoltne.eva