Nekem is az volt ma...
2016. június 29.
Egy kimerítő napom. Még mondja valaki, hogy a kerti munka csak hobbi, levágjuk a füvet és kész... Az még mindig várat magára. Ki győzi ezt? Ebben a nagy melegben így is csak árnyékban lehetett kibírni a mai napot, addig sem tétlenkedtem viszont. Amíg ültem - mert a 24. órában takarítottam be a fokhagymát - egyenként megtisztogattam a rátapadt földtől és egyebektől, hogy olyan szép fehér legyen, mit a piacon árulnak, hát volt időm közben elmélkedni...
Kb. mint mások, a szoba fogságára ítéltem magam az elmúlt napokban, aztán ma egy órával korábban elindultam, hogy megtegyem, amit meg kell tennem, azért, hogy a legnagyobb melegben jöjjek haza. Hát holnapra is legyen mit csinálnom, csak abbahagytam...
Egyetlen emberrel találkoztam kint a pusztán, az is a füvet kaszálta a szomszéd telkén a hatalmas gépével, úgyhogy beszélgetésről szó sem lehetett..., meg egy kutyával és egy cicával, de ők is csak vizet inni és hűsölni jöttek fel hozzám. Ennyit a kínálatról, no meg, hogy társas lények vagyunk...
Jut eszembe, a volt barátom is tudta, hogy mi elől kell elmenekülnie még időben... arra viszont lenne esze, hogy időként kikapcsolódjon velem... hát nem a munkára gondolt elsősorban, bár neki lehet már az is az lenne, kimerítő, de eszébe sincs beismerni, ezért ennyire állhatatos..., ráadásul még feledékeny is... mert, ha olvasna tudná, hogy egyetlen pontnak sem képes megfelelni, hogy egy nőt boldoggá tegyen... na jó, talán a 4. pont, kis jóindulattal illik rá..., mert hancúrozni azt nagyon szeret...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ennyire képesek, Évám, mit csináljunk?
Az ilyen típusú férfi sem kiismerhetetlen, csak azt hiszi magáról... Se szíve, se lelke nincs, had ne mondjam, hogy mije van...
Belemehetünk a játékába és elhitetjük vele, hogy nekünk ennyi is elég, ő a csaszi... lealacsonyodhatunk arra a szintre, ahol ő van, és másnap elfelejtjük..., mintha mi sem történt volna...
Ennek így nem sok értelme van, mint ahogy annak sem, hogy egy ilyen férfivel fenntartsunk egy kapcsolatot, aminek nem tudjuk hol a vége.
És, ha már a végénél tartunk, vagy a tulajdonságoknál, és hagyott elég időt a gondolkodásra, akkor jobb, ha bele sem kezdünk, főleg nem folytatjuk ott, ahol abbahagytuk, ami nekünk akkor sem volt tetsző... Egy ideig még prüszköl, próbálkozik, aztán kivetkőzik magából...
Egyéb kérdés? :-)