Nem hagynak

2022. október 21.

Vissza a naplóhoz

2021. július 14.-i jegyzet:

aludni a macskák, 5 óra van, 3/4 5 óta zajonganak, én azóta már hússzor agyvérzést kaptam, mert hiába próbáltam visszaaludni, valamelyikük mindig zajt csapott valamivel. Mostanra letettem az alvásról, majd alszom később, amikor már lehiggadnak, addig írok. Ezért is lesz jó, ha kiköltöznek a kinti kennelbe. Nagyon csípem a búrájukat, de az nem okés, hogy nem alszom miattuk, pláne hogy alapból is szarul alszom, így meg mégéberebb vagyok és felébredek minden neszre, nemhogy a hangos zajokra.

Ha minden igaz, augusztusban megyünk egy kicsit lazulni. Az egyik ismerősünk ajánlotta fel, hogy menjünk le a nyaralójába. Vihetjük az Öcsémet is, úgyhogy majd megkérdezzük, van-e kedve jönni, de ahogy ismerem, azonnal rávágja majd, hogy naná - már ha rá fog érni, de remélem igen.
Nemsokat leszünk ott az állatok miatt (mindenkinek hagyunk bőven ételt és vizet, de akkor sem maradunk sokat), nem is bánom, mert nem szeretek sokáig idegen környezetben lenni, az a 2-3 nap bőven elég lesz. A szomszédos megyében leszünk, úgyhogy nem lesz hosszú az út, ami lényeges szempont. Egyelőre nem veszem biztosra, mert addig még bármi közbejöhet, de kilátásnak nem rossz, van mire várni, aztán majd kiderül, hogy megvalósul-e? Jó volna, mert kompozás, strandolás és némi csavargás a terv, remélem a legjobb formámban leszek és nem kell kimaradnom a programokból. Felénk semmit nem lehet csinálni, Bajára, Kecskemétre, vagy Szegedre kell átmenni, ha az ember programot akar, de nem szoktunk átmenni, mert olyan busz közlekedik, amire nem tudjuk felrakni a széket. Az ismerős majd kocsival visz minket Dunaszekcsőre.

Tegnap mesélte a fater, hogy amikor hazafelé tartott a vásárlásból, meglátott a túloldalon egy nőt, amint mozdulatlanul feküdt, ráesve a szatyraira, feltehetően ő is bevásárlásból tartott hazafelé. Átszaladt megnézni és szólt hozzá, de azt mondta nem reagált és megnézte a pulzusát, de alig érezte. Hívott mentőt. Frissen történhetett, mert ő volt az első, aki rátalált, szóval viszonylag kevés idő telhetett el a segítség megérkezéséig, ami remélhetőleg azt eredményezte, hogy sikerült megmenteni. Amilyen hőség van az utóbbi időben, nem lenne meglepő, ha attól lett volna rosszul.

Mára 41 fok van bezengve, finom lesz, bár lesznek zivatarok, amik kicsit majd enyhítenek rajta, csak fasza pára lesz tőle. Megint jól beázunk majd, múltkor is úgy folyt be a víz, mintha csapot nyitottunk volna ki. A ház egyre gázabb, de semmi nem történik, nem jön senki dolgozni, pedig már többen megígérték. Kitalálta az Öcsém, hogy mivel ő is költözni akar, költözzünk majd hozzá és ráérünk onnan továbblépni, de addig is normális körülmények közt élhetünk. Hitelt akar felvenni, ami kész öngyilkosság, de máshogy nem tudna házat venni. Én nem akarok a nyakán lógni, fater persze rábukott az ajánlatra. Elég ocsmány, miután leszarta évekig. Öcsémet sem értem, miért segítene neki azok után? Nem eszik olyan forrón a kását, egyrészt időbe telik az Öcsémnek is, mire lépni tud, másrészt mi sem tudunk egyik pillanatról a másikra elköltözni. Ezt a házat fel kell annyira újítani, hogy lakható legyen, mert jelenleg nagyon nem az és jó, ha egymillióért elkelne, az is csak azért lenne annyi, mert bazi nagy és mert jó helyen van. Nem mehetünk oda a Gáborhoz egymillió forinttal, mert mire összegyűlne egy akkora összeg, hogy el tudjunk költözni onnan, megőszül. Néhány milliót ki kell tudni venni ebből a házból, aztán ahhoz gyűjteni még párat, hogy valami lyukat, de legalább lakhatót tudjunk venni és ne maradjunk a nyakán (bár én nem is akarok odaköltözni, nem fair). Persze jó kérdés, hogy hogyan lesz ez a ház eladhatóra renoválva, ha 3 éve várunk arra, hogy valaki jöjjön végre melózni. Ez egy szar hely, alig van szaki, aki van is, az tele van melóval és nem ér rá, a másikfele pedig megijed a rá váró melótól. Fater kitalálta, hogy majd mi csinálgatjuk. Aha... Egyrészt akkor még húsz év múlva is itt rohadunk, másrészt mindent mi sem tudunk megcsinálni és akkor megintcsak az van, hogy nem tudunk mozdulni, mert a ház nincs eladható állapotban. Szar az egész helyzet, márpedig lépni kell, mert tarthatatlan. Már régen az, de a csodára várt az öreg, hiába mondtam 2 éve, hogy ez így nem jó és fogadja el a cserelakást. Ő szokás szerint mindenkinél okosabb volt megint, itt az eredménye. Nem tudom mi fog kisülni a dolgokból, de nem tartom fairnek, hogy az Öcsém nyakára költözzünk.

Időközben a haramiák kidőltek, mostmár én is aludhatok. Fél 7 van, másfél óráig írtam a posztot, az komoly.

A bejegyzést írta: Arnold91